Kolumbán Vilmos József: A nagysajói káptalan egyházközségeinek történeti katasztere (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 5.) Kolozsvár 2007.

Beszterce vidékének reformációja

17 Beszterce vidékének reformációja minden mentség nélkül megbüntettetnek s utoljára tisztüktől megfosztatnak s a káptalanból kivettetnek. Tizenkettedszer. Ha valamely iskolatanítónak útra kell mennie, már az akárhová történjék, akarjuk, hogy az a lelkipásztor tudtával és engedelmével légyen, mert tisztességes dolog, hogy lelkipásztora előtt mestere távol létének oka tudva légyen. Tizenharmadszor. Ha a lelkipásztor és az iskola igazgatója között valami viszálkodás találand támadni, melyre nézve nem lehetne közöttök másképpen egyességet csinálni, hanem ha törvény útján, vigyék ügyöket, a dékán és az egész káptalan ítélete elé, s ott döntsék el, hogyha a dékán és a káptalani testvérek ítéletével, akár az iskola igazgatója, akár a lelkipásztor meg nem elégedve, a super int endens elébe akarandja vinni, az egész pert írásban a káptalan pecsétje alatt szabd légyen általvinni. Tizennegyedszer. A papságra hivatottak ne járuljanak e szent rendhez, és a kéz főre tételéhez, hanem ha a káptalan közönséges bizonyságával, melyből meglehessen ismerni, hogy törvényesen hivatott meg, és életét tisztességesen folytatja. Tizenötödször. A házassági ügyekben, melyek gyakran fontosoknak mutatkoznak, a dékán ne ítéljen, vagy ne mondja ki a végzést, hanemha a káptalan ítélete szerint. Tizenhatodszor. A házasság ne engedtessék meg az oldalági atyafiak között, berekesztőleg negyed-íziglen sem egyenes, sem mellékágon, s ne engedtessék meg senkinek első felesége vagy férje halála után ugyanazon nemzedékből más nőt venni, vagy máshoz menni férjhez, mert az Isten a vér tisztaságát akarja, amint a Szentírás bizonyítja. Tizenhetedszer. Az egyházak papjai a házasságra lépő személyeket ne adják össze házassági hit vagy eskü nélkül. Tizennyolcadszor. A dékán tiszti szerint tartozzék két vagy három testvért maga mellé véve, a hatósága alá vetett egyházakat esztendőnként kétszer sorba járni és megvizsgálni. Tizenkilencedszer. Rendeljük, hogy az előterjesztett ügyekben való ítélethozatalban szerénység és illő rend legyen, úgy hogy egyik a másikat zajosan ne háborítsa, nehogy a szóló beszéde valakinek helytelen közbeszóllása által félbe szakíttassék. Mondják el tehát szerényen véleményöket magok az ifjabbak, s azután a dékán legutoljára adván a végszót, fejezze be, s akinek értelme józanabbnak fog ítéltetni, az hirdettessék ki a széken a perlekedők előtt. Ezt a rendet mutatja Pál IKorintus 14,29-ben: „Ketten vagy hárman beszéljenek, a többiek ítéljenek", mer rút dolog olyan esetben, mikor Isten ítélete hozatik, óriási lármával veszekedni, melyben senki se hall semmit. Huszadszor. Akik ezen határozat ellen, melyek mind a természet törvényével, mind Isten szavával, mind magokkal a régi és tisztább egyház kánonaival és fenyítékével megegyeznek, makacsul vétkeznek, azoknak a rájok szabott fenyítéket vagy más tartozó büntetést semmi módon nem kell elengedni, vagy csak bármi módon is enyhíteni kétszáz forint büntetés terhe alatt. A kiadásról és az átírásról A forrás A Nagysajói Káptalan vizitációs jegyzökönyve a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet Könyvtárának levéltárában található az Ms. 9. szám alatt. A jegyzőkönyv nagyon rossz állapotban van. A különálló, valamikor egybefüzött, de mára kötéstábláját elvesztett első kötet 144 oldalt tartalmaz. Az első 21 oldal hiányzik, így csak az 1745 és 1789 közötti vizitációk anyagát tartalmazza. Szélei töredezettek és szakadozottak, ezért sok helyen sérült a szöveg. Nedvesség is érhette a kéziratot, hiszen jó néhány oldalon a tinta elmosódott, ami a szöveg kibetűzését rendkívül megnehezítette, helyenként pedig lehetetlenné tette. A második kötet az 1789 és 1814 közötti vizitációk anyagát foglalja magába. Állapota kiváló. Bőrből készült kötéstáblái viszonylag jól átvészelték az idők viszontagságait. A szövege min-