Kolumbán Vilmos József: A nagysajói káptalan egyházközségeinek történeti katasztere (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 5.) Kolozsvár 2007.
Beszterce vidékének reformációja
14 Beszterce vidékének reformációja A faluban a szász közösség mellett románok is éltek, akik a 19. század első felében formálódtak leányegyházzá. Nagy számukat bizonyítja, hogy már a 19. század elején tanítójuk is van, 7 j a dűlőnevek egy része is román eredetű (pl. Gropa cel Mare, La hodaie stb.). Templomukat 1813-ban építették. 7 4 Magyar reformátusok a beköltözéssel kerültek Szászszentjakabra. 1807-ben 39 református élt (1890-ben már csak 7), akik közt a cegőtelki lelkész látta el lelkipásztori teendőket. 7 3 Szászújős. Az eredetileg szász alapítású falu sorsa hasonló a többi településhez: a szászok kihalása után a nemesek magyar és román jobbágy családokat telepítettek a faluba. Sajnos a már sokat említett 17. századi vizitációs jegyzőkönyvben semmit sem jegyeztek fel erről a gyülekezetről. 7 6 A 18. század második feléről azonban már bővebb adataink vannak. Tudjuk azt, hogy református papja 1750-től van. A mesteri lakást 1762-ben építették, 1771ből pedig fennmaradt a mester díj levele, amely szerint évente a tanítónak az egyházi alapból 50 véka búzát és 10 szekér fát fizetnek, valamint a gyülekezet köteles 8 vékányi búzát vetni. A temetési éneklésért 8 susták és egy kenyér a járandósága. 7 7 A gyülekezet növekedésével a régi templom kicsinek bizonyult, ezért 1784-ben a régit lebontották, de az új templom felépítése a Hora-féle felkelés miatt félbemaradt. Befejezésére csak 1794-ben került sor Vargyasi Dániel Kata hathatós támogatásával, akiben a gyülekezet egyben a patrónáját is tisztelte.' 8 Az 1848-as forradalomkor Szalma János református lelkészt a felkelő románok sarlóval lefejezték, a parókián található káptalani és egyházközségi iratokat pedig összetépték. 7 9 Szentmáté. Az eredetileg szász település egyike volt a legjelentősebb evangélikus gyülekezeteknek. 1622. január 18-án vizitálták, amikor a földek összeírása mellett lejegyezték a lelkész és a mester fizetését is. Ez a következőkből állt: 24 cseber must (a lelkésznek kellett biztosítani az úrvacsorai bort), 1 besztercei köböl rozs (ebből 3 véka a mester illette), gazdánként 1 szekér fa, 10 vékányi vetés, amelyet ősszel be is takarítottak. Ezt egészítette ki a kisdézsma és a quarta, amiért cserében évente egyszer meg kellett vendégelnie a gyülekezetet. Keresztelésért 3 dénár és 1 kenyér (rektornak), felnőttek temetéséért 12 dénár és 2 kenyér, gyermek temetéséért 8 dénár és 1 kenyér volt a fizetség. A mester fizetése: minden gazdától 4 véka búza és rozs, valamint a lelkész fizetéséből a kenyér és fa egyharmada. 80 Ugyanekkor jegyezték fel azt is, hogy Heiszier Pitter és Hennick Máté az eklézsia ezüstpoharát, -tányérját 35 forintért, két harangját 63 forintért eladták. 8 1 A falu, a környékbeli településekhez hasonlóan, az 1661-1663 közötti török-tatár dúláskor ugyancsak elpusztult, a lakosságot legyilkolták (a templom körül tömegsírt tártak fel). A pusztítás után a település birtokosa, a Haller család népesítette be, akik Darlacról és környékéről a kipusztult szászok helyére magyar ajkú lakosságot hoztak. A számtalan román dűlőnév viszont arra utal, hogy a magyarok mellett románok is voltak a faluban, akik 1730ban szentelték fel templomukat. 8 2 7 3 Nagysajói Prot. 361. 7 4 SzDVM 356. 7 5 Névkönyv 1888. 63. 7 6 Uo. 32. 7 7 Újősi Egyházközség Levéltára C. 5. 7 8 Uo. C. 5. 7 9 Névkönyv 1888. 34. 8 0 SzDVM 149. 8 1 Uo. 149. 8 2 Uo. 151.
