Kolumbán Vilmos József: A nagysajói káptalan egyházközségeinek történeti katasztere (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 5.) Kolozsvár 2007.

Beszterce vidékének reformációja

11 Beszterce vidékének reformációja hogy a kentelki reformátusok számára téglából imaházat fog építetni. A főúr azonban 1812 decemberében meghalt, özvegye, Wesselényi Zsuzsanna ugyan nem tagadta meg férje fogadalmát, de meg sem erősítette azt.

4

4 A gyülekezet önállósága 1886-ban szűnt meg, amikor Vályi Elek espereslelkész Besztercére költözött az esperesi hivatallal együtt. 1890-ben két református volt a faluban. 1898-tól 27 református lélekkel Cegőtelke filiája.

4' Kerlés. 1603-ban a település teljes egészében elpusztult, egyetlen ház sem maradt. Az újratelepítést követően, 1622-ben vizitálták, amikor összeírták az egyházközség vagyonát. A templomot 1692-ben és 1787-ben javították.

4

6 1812-ben Bethlen Lajos gróf a lelkészt és a mestert a szolgálati lakásból erőszakkal kiköltöztette és új telekre telepítette. Annak ellenére, hogy a csere nem volt törvényes, ellene semmit sem lehetett tenni, sőt 1813-ban a haranglábat is lebontatta.

4

7 Nagysajó. A káptalan legnagyobb és legjelentősebb gyülekezete. Itt eredetileg csak szász lutheránus eklézsia volt, viszont a helybéli Kemény család a 18. század közepén udvari papként magyar református lelkészt fogadott fel. Templomot, később lelkészi és mesteri lakást is építettek a magyar jobbágy családok révén felduzzadt reformátusságnak. Az egyházi tisztségviselők fizetéséről, a templom berendezéséről, fenntartásáról a főnemesi család gondoskodott, pénzt és földet adományozva az új gyülekezetnek.

4^ A 19. század elején a református gyülekezet lélekszáma akkorára duzzadt, hogy papját már el tudta tartani.

4

9 A szász gyülekezet, amelynek mindenkori papja egyben a káptalan dékánja is volt, anyagi biztonságát az eklézsia tulajdonában lévő földek és patrónusi adományok biztosították. A 19. század első évtizedeire az egyházközség anyagi biztonsága megingott. A lelkész fizetésében óriási elmaradások voltak, ezért Teleki Julianna 500 forint tőkét bocsátott az eklézsia rendelkezésére, hogy a helyi lutheránus lelkész fizetését annak kamatából pótolják.

50 A lelkészi fizetés rendezése mellett a lutheránus templom és parókia javításához szükséges összeg jelentős hányadát is Teleki Julianna adta, erre a célra több alkalommal is nagyobb összeget adományozott.

5

1 A református gyülekezet helyzete csak a 18. század végén rendeződött. Temploma és parókiája ugyan volt, de nagy távolságra egymástól, és a tavaszi, illetve őszi áradások idején a Sajó vize rendszeresen veszélyeztette, sok esetben pedig a mesteri és a lelkészi lakást el is öntötte: mikor a víznek áradása esett, a pap és mester a templomba nem mehettenek, megtörtént az is, hogy a Sajó vize megáradván, a pap és mester a víz árja előtt házok hijjain találták hellyekett. Könyveik, házi portékáik öszveáztanak, az házokon kívüli lévő szekér és eke eszközeiket a víz elhajtottaAz eklézsia nyomorúságán Kemény Miklós özvegye, Vas Krisztina segített azzal, hogy a templom mellé egyik cselédjének házába, a saját gyümölcsösébe költöztette a mestert.

5 Később fia, Kemény Sámuel a lelkészi és mesteri telket felmérette és annak megfelelő telket hasított ki a templom melletti gyümölcsösből a 4

4 Nagysajói Prot. 352-354, 373-374. 4

5 SzDVM 308. 4

6 Uo. 325. 4

7 Nagysajói Prot. 325-326. 4

8 Névkönyv 1888. 38. 4

9 Nagysajói Prot. 342-343. 5

0 Uo. 228-231. 5

1 Uo. 212., 228., 293., 309. 5

2 Uo. 310. 5

3 Uo. 311.