Kolumbán Vilmos József: A nagysajói káptalan egyházközségeinek történeti katasztere (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 5.) Kolozsvár 2007.
Beszterce vidékének reformációja
12 Beszterce vidékének reformációja megépítendő lelkészi lakás számára, sőt felvállalta a lelkészi lakás építési költségeit is (1812). 5 4 A 19. század második felében a települést több csapás is érte. Az 1848-as forradalom idején a patrónusokat kifosztották, Szabó András református lelkészt a szász és román szabadcsapatok vasra verve elhurcolták, az egyházközségi és egyházmegyei iratokat pedig megsemmisítették. Az 1857. évi tűzvész a falu nagy részét elpusztította, beleértve a templomot, tornyát, a harangokat, a parókiát és a mesteri házat is. Az újjáépítés közegyházi segítséggel történt, 1886-ban már a virágzó egyházközség díszes orgonát vásárolt. 5 5 Sófalva. A már többször idézett 1621. évi vizitációs jegyzőkönyvben ugyan nem említik Sófalvát, de a gyülekezet létezett, hiszen 1629-től kimutatható, hogy állandó lelkészt tartott. Temploma viszont nem volt, az istentiszteleteket még a 18. század végén is családi háznál tartották. Valamikor 1760 körül Sombori Lajos birtokos a saját telkére udvarházat épített, melynek egy részét úgy tervezték meg, hogy istentiszteletre is alkalmas legyen. A lelkészt azzal a feltétellel hívták meg, hogy Sombori Lajos házán kívül rendes istentiszteletet nem szabad tartania. A haranglábról az első ismert említés 1777-ből származik, amikor Nádudvari nevű birtokos a harangláb helyét harangostól együtt elfoglalta és csak a vizitáció közbenjárására adta vissza a gyülekezetnek." 6 Az 1857. évi tűzvészben leégett a templom tetőzete, a templomtorony, a mesteri és a lelkészi ház, a harangok is elolvadtak, amelyeket a galaci, akkor már használaton kívül lévő harang, valamint a Cserényiek által adományozott harangok egybeolvasztásával pótoltak. 5 7 A faluban nagyszámú cigány református közösség is élt, tagjai vonakodtak bért fizetni. A kérdés rendezésére 1794-ben és 1807-ben került sor, amikor a cigányok kepefizetését a magyarokétól eltérő módon határozták meg: minden cigány évente négy napszámmal tartozott a papnak. 5 8 Külön érdekessége a sófalvi gyülekezetnek, hogy több vizitáció is sajnálkozva állapította meg, a gyülekezet elrománosodott, annak ellenére, hogy a falu lakosságának csupán egyharmada volt román. 1777-ben Sombori Lajos kurátor jelentette a vizitációnak, hogy néhány, magát reformátusnak valló lakos magyarul már a Miatyánkot sem tudja. 5 9 1 78 5-ben a gyermekeiket iskolába nem járató szülőket fedte meg a vizitáció, és felszólította, hogy a küldjék gyermekeiket az iskolába, „ahol legalább a magyar nyelvet megtanulnák". 6 0 A felszólítás eredmény nélkül maradt, a későbbi vizitációk alkalmával is (1787, 1789, 1790, 1807, 1809, 1812, 1813) állandó gondként került elő az iskolalátogatás elmulasztása. 1813ban a mester munkája és az iskolalátogatás számbavétele után jegyezték fel: Ezen nemes ekklézsiában oskolába járó gyermekek most sem találtattak, holott annyira elhagyattatott az hallgatók között a magyar beszéd, hogy ezen szép számú magyar ekklézsiában alig vagyon két ember, ki magyarul csak meglehetősen is beszélhessen, a többek oláhul, lehet tartani attól, hogy utoljára oláh nyelven kelletik közöltök hirdetni az evangyéliomot. ( A A magyar nyelvtudás hiány a 19. században is gondként jelentkezett. 1856-ban az egyik jómódú presbiter egyetlen szót sem tudott magyarul, és több magyar családban is románul beszéltek. A folyamat megállítására Varró István lelkész tett próbát. Rávette a reformátuso5 4 Nagysajói Prot. 311. 5 5 Névkönyv 1888. 36. 5 6 Nagysajói Prot. 75-78, "Névkönyv 1888. 27. 5 8 Nagysajói Prot. 246. 5 9 Uo. 78. 6 0 Uo. 123. ' 6 1 Uo. 348.
