Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A Hunyad-Zarándi Református Egyházmegye Parciális Zsinatainak végzései (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 4.) Kolozsvár 2007.

A Parciális Zsinat mint a lelkészi nemesség fóruma

6 A Parciális Zsinat mint a lelkészi nemesség fóruma zösség egyedül csak itt élhette meg egyházi/nemesi státusát. Ide, vagyis a parciálisra kerültek azok az ügyek, amelyek az egyházi személyeket (personae ecclesiasticae) érintették. Egyházi személynek tekinthető a 17-18. században nemcsak a lelkész, hanem valamennyi egyházi tisztségviselő a mestertől a harangozóig, egyházfitól a gondnokig és consistoriális tagokig. A lelkésznek nem öröklődés folytán, alanyi jogon járt a nemesi előjog, nem is járhatott, hanem, mihelyt bekerült a lelkészi rendbe, tehát felszentelték. A nemességet tehát nem a személy kapta, hanem az intézmény, vagyis az egyház (ezért terjedt ki még az eklézsia zsellértelkeire is bizonyos könnyítések tekintetében). Alább néhány adalék következik az egyházi élet legalsóbb szintjéről arra nézve, hogy a 18. századi Habsburg rekatolizáció ellenére is tovább élt e lelkészi-rendi jelleg néhány eleme. Egyházi kiváltságok Hunyad-Zarándban Vajdahunyadon a 17. század végén (1696) a helyi lelkész kiváltsága volt az, hogy futás alkalmatosságával szállása a várban légyen, a kút felett való házban [...] minden időben, fizetését, ugyanazon rendelet értelmében, a fiskustól kapta (akárcsak a hátszegi lelkész

1). Évente szabadon (taxa nélkül) értékesíthetett 80 veder bort - ez pedig kiemelt nemesi kiváltság volt mindig -, a lelkészi lakás mögött lévő kertje pedig mentes volt minden adótól.

2 Ezen felül évente 8 mázsa sót kapott, (akárcsak a vármegye többi lelkésze),

3 amikor pedig a város erdőt osztott, a papnak is annyi részt adnak abból, mint egy más nemes embernek

4, az egyházközség minden földjének termését pedig (a helyi mester földjén kívül) mind a maga hasznára fordíthatta.

5 A lelkészi fizetés egy részét jelentő terménybeli hozzájárulás beszedésekor a lelkészé volt az elsőbbség (a hívek addig nem vihették haza terményeiket a mezőről, amíg a lelkésznek kijáró részt be nem szolgáltatták),

6 bor eladáskor addig senkinek sem volt szabad bort kimérni a faluban, amíg az egyház bora el nem fogyott.

7 Ezen felül adatunk van arra is, hogy a helybéli kis- és középnemesekkel egyenlő félként beszélt (1771-ben Lisznyai Incze István esperes par pari módon, tehát egyenlő félként utasította rendre Bartsai Ferenc marossolymosi nemest).

8 A nemesi státus nemcsak kiváltságokkal járt, hanem kötelességekkel is: a helyi közösség elvárta a lelkésztől, hogy nemes emberként is viselkedjék és ne ereszkedjék helytelen 1 A fizetés megvonását tartalmazó panaszlevelet talált 1802-ben a vizitáció. HunyadZarándi Református Egyházmegye levéltára az Erdélyi Református Egyházkerületi Levéltárban Protocollumok (A továbbiakban: HZLvt. Prot.) 1/5. 523/a. 2 Az egyházközség ládáját 1799-ben felleltározza a vizitáció, ennek során pedig ismerteti a leltárba újra felvett levelek tartalmát. HuZaL-Jkv. 1/5. 328-329. 3 HZLvt. Prot. 1/5. 330. 4 Uo. 343. 5 Uo. 6 Uo. 824. 7 A Rákosdi Református Egyházközség levéltára. 1/15. 2. 8 HZLvt. Prot. 1/3. 25-26.