Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A Hunyad-Zarándi Református Egyházmegye Parciális Zsinatainak végzései (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 4.) Kolozsvár 2007.

Tárgymutató

Tárgymutató 253 hagyják (1705 november, 112.); nyilvánvaló és bizonyított paráználkodásért („hites férjén kívül idegen férfiakkal való közösülése, csókolódása és gyanús hellyeken suspectis horis, suspecta conversatioja"), ezért elválasztják, kiközösítik és külső tisztek kezére adják (1712 március, 116.); paráznának ítélte a parciális a férjet, mert elhagyta a feleségét és mással kelt össze, (1713 szeptember, 127.); mind a férj, mind a feleség parázna, kiközösítik, ligába tartják és a magisztrátus kezére adják (1713 szeptember, 129.); a parázna férjet, „mint hitetlent és nyilvánvaló latrot excommunicállyuk", mert más asszonnyal él (1713 szeptember, 130.); a feleségre rábizonyosodott paráznasága, mert a tanúvallomásokból nyilvánvaló „nimetekkel szemtelen való csókolódása, úgy a nimetnek pokróca alá való levonása után, a nimeth szeméremtestének szemérem nélkül való megfogdosása. Nimeteknek écakán, ura honn nem létiben hozzá való járása, és azokkal écakán tisztátalan jádzodozása", törökkel való mátkasága, ezekért elválasztják, kiközösítik, örökké ligába tartják és magisztrátus kezére adják (1716 március, 153.); a feleség paráznasága bizonyított (német katonával elszökött), gyilkossága ugyancsak (csecsemőjét anyatej nélkül hagyta és meghalt), a férjét tőle elválasztják, őt kiközösítik, ligába vetik, és magisztrátus kezére adják (1717 május, 158-159.); megbizonyosodott az asszony paráznasága, elválasztják férjétől, de ha megbékél a világi törvénnyel a parciális nem veti ligába, mert férje impotenciája miatt került „carnalis tentatioba", „elegedendő liganak tartván eddig való szenvedésit" (1718 március, 162.); mindkét félről bebizonyosodott paráznaságuk, kiközösítik, ligába vetik és világi törvényre adják (1718 június, 163-164.). Parókia. A hátszegi egyházfi eladta az eklézsia búzájának egy részét, a pénzt fordítsák a parókia építésére (1714 március, 132.); a parciális serkenti a rákosdi gyülekezet parókia építtetési igyekezetét (1814 március, 193.); a ribicei parókia teljesen tönkrement, lelkészt abban fogadni nem tudnak, a parciális úgy dönt, hogy mérjék fel a kárt és azt vármegyei segítséggel hajtsák be a két kurátoron, mert a kár hibájuk miatt esett (1814 március, 195.). Patrónus. A vajdahunyadi egyházközség örökségét ne adják el a „summus patrónus nélkül", „ha eladgya, úgy adgya, hogy hasonló vagy jobb örökséget vehessenek vélle. Ha penig el nem adgyák, fordítsák valami közönséges ecclesia javára velünk edgyet értvén" (1695 február, 57.); nincs elég ok arra, hogy az algyógyi lelkészt elmozdítsák, jól végzi munkáját, a patrónusok ne háborgassák mert a gyülekezet nagy részének kell a lelkész (1712 március, 115.); a patrónusok azzal vádolják Örsi lelkészt, hogy a háborús időben nem állt helyt (1712 november, 119.); bor adósság visszafizetésére kéri a helyi patrónust a parciális, különben a kezesek utódjaitól akár törvénnyel is behajtja (1715 március, 143.); a patrónus panaszleveléből világos, hogy a lelkész vásárra jár és részeges, kocsmát látogat, a prédikációt elmulasztja, úrvacsorát nem oszt (1715 május, 145.). Pecsét. A traktus pecsétét Jenei Sámuel elvitte magával, mondván, hogy azt saját költségén készíttette, bár az ötvös állította, hogy azt Körtvélyesi György, a korábbi esperes fizette ki, „azért a Szent Társaság maga költségével metszetett pecsétet, melynek figuraja a Noé galambja olajággal, hogy ennekutánna senkinek ne legyen praetensioja a pecséthez" (1712 március, 114.).