Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A Hunyad-Zarándi Református Egyházmegye Parciális Zsinatainak végzései (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 4.) Kolozsvár 2007.

Tárgymutató

Tárgymutató 251 „esett becstelenségére", nem szándékos volt, a parciális megbocsát neki és figyelmességre inti (1701 november, 101.); a lozsádi eklézsia nem marasztja mesterét, a vizitáció ellene szól, a parciális megerősíti a vizitáció döntését, mert a helyiek nem gondoskodtak a tanulás körülményeiről (1712 március, 114-115.); a körösi mestert rendetlen magaviseletéért arra ítéli a parciális, hogy kövessen eklézsiát a templomból kijövő hívek előtt (1713 június, 126); az esperes idézte parciális elé a hátszegi mestert, amiért temetésen illetlenül viselkedett, de mert a sértett fél megbocsátott neki, a parciális csak intést tesz (1714 június, 138.); a tolvajláson kapott mestert elmozdítják állásából, de más gyülekezetben vállalhat hivatalt (1814 március, 193.). Nemesség. A Hátszeg vidéki nemesek nem fizetik a lelkészt, ezért nem viselhetnek semmiféle tisztséget (1705 június, 110.). Német. A feleség „hált a németekkel, kurválkodott, annyira, hogy a németek mia házam felé sem mehettem, vertek, rongáltak", panaszolta a férj (1702 június, 107.); tanúvallomásokból nyilvánvaló a feleségnek „nimetekkel szemtelen való csókolódása, úgy a nimetnek pokróca alá való levonása után, a nimeth szeméremtestének szemérem nélkül való megfogdosása. Nimeteknek écakán, ura honn nem létiben hozzá való járása, és azokkal écakán tisztátalan jádzodozása" (1716 március, 153.); a feleség paráznasága bizonyított: német katonával elszökött (1717 május, 158-159.). Nyelvesség. A asszony nyelvessége miatt romlott meg a viszony, alapos válóok nincs, a parciális nem választja el, hanem arra inti, hogy istenesen éljenek (1690, március, 33.). Ördög. A parciális előtt tett pacificatio: a férj megfogadja, hogy nem fogja szidni többé feleségét az „ördög scholajából kikölt szitkokkal" (1698 október, 88.); nyilvánvaló a vajdahunyadi Sztanfira ördöggel cimborál, a református vallást szidja, világi tisztek kezére adják (1701 november, 102.); panaszol a feleség, hogy férje „ördögi gyűlölséggel gyűlölte" (1702 február, 103.); az erőszakos férjhezadás ördögi gyűlölséget szült (1712 március, 116.); azzal vádolja a férj a feleséget, hogy boszorkányos, ördöggel cimborált, „megköttette" magát, hogy gyermeke ne legyen (1717 október, 159-160.). Pálca. Az asszony azzal vádolja férjét, hogy elment a labancokkal, hazajött káromolta Istent, őt pedig karddal üldözte („ha én vétkes lettem volna, volt páca, korbács, nem karddal büntetett volna") (1692 június, 41.). Papmarasztás. „A kéméndi ecclesia ki nem tudhattya tiszteletes Albisi Sámuel uramat, mivel őkegyelme érdemes ember, semmi okot sem adhatnak őkegyelme ellen" (1701 január, 98.); a lozsádi eklézsia nem marasztja mesterét, a vizitáció ellene szól, a parciális megerősíti a vizitáció döntését, mert a helyiek nem gondoskodtak a tanulás körülményeiről (1712 március, 114-115.); nincs elég ok arra, hogy az algyógyi lelkészt elmozdítsák, jól végzi munkáját, a patrónusok ne háborgassák, mert a gyülekezet nagy részének kell a lelkész, a helyi románok is dicsérik (1712 március, 115.).