Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A Hunyad-Zarándi Református Egyházmegye Parciális Zsinatainak végzései (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 4.) Kolozsvár 2007.
Parciális zsinatok jegyzőkönyvei 1810-1815
1814 augusztus, Déva 209 ususoknak változhatatlan megoltalmazásában, megtartásában találtatnak fel, hogy a társasági életben a nagy alku, a bizonyosság légyen meg azon ösvényekre nézve, amelyeken járni kell mindeneknek és tudva lenni kell mindenek előtt, hogy nincsen attól eltávozás. Melyhez képest B. Igen fontos okának kellett lenni ezen Erdélyi Nagy Fejedelemségbéli statusoknak, néhai dicsőült felséges I. Leopold császár előtt kieszközölni a mostan is erejében lévő Leopoldinum Diplomanak legelső pontyában ama kifejezést: In causa receptarum ibidem religionum nihil alterabitur. Melyet is a tisztelt felséges I. Leopold császár helyesnek talált, Bécsben 1691-ben decembernek 4-dik napján tulajdon felséges neve aláírásával megerősítteni. Amely felséges császár, s ezen Erdélyországa között megállított egyezségnek ratioja még eddig semmit nem változhatván, azon articulus is meg nem változtatik; aminthogy C. Ugyanazon változhatatlanság felől mostan dicsősségesen uralkodó felséges császárunk által is assecurálva vagyon ezen Nagy Fejedelemség 1790-ben decembernek 3-dik napján ilyetén kegyelmes ígérete által: Praeinsertam Sacram Diplomám [54.] omniaque in eadem contenta inquantum subsequenter mutuo principis et statuum consensus articulariter alterela non essent rata, grata et accepta habentes. Ezek által tehát bizonyosokká tétettek minden jurisdictiok afelől, hogy magok törvényeikben és gyakorlott szokásaikban szentül megtartattatnak. Márpedig: D. Egyházi törvénnyeink között a felyebb citált Synopsis Juris Connubialis 209dik paragrafussátói fogva a 213-dikig inclusive - a divortialis causaknak Partialis és Generalis Synodussainkon való ventillálása soha eddig articulariter nem alteráltatott, valamint változhatatlanul áll a 93-dik canonnak ereje is, mely szerint azoknak a causaknak, melyek a Generalis Synodusra appelláltatnak ottan peremtorie decidáltatni kell. így szóll továbbá azon canon: Nec enim illinc ad superiorem Sedem nisi justam ad Synodum Nationalem si Iis sit de religione, aut ritibus publicis apellare licet. E. Igen kevésből áll az őfelsége hív alattvalóinak azont része, amelyre nézve a matrimonialis causaknak a felséges királyi revisiora való felküldettetése ne okozna az élet módjában és más, ide hátrább írtakban végső romlást mindannyiszor valahányszor valaki megfosztattatva találja lenni magát a házassági csendes és idvességes élettől. Ugyanis minden szegényebb sorsú, különösön az egyházi nemessek, minden fegyverviselők, minden adózó emberek élete módjának fenntartása világos tüköré amaz isteni rendelésnek: Nem jó az embernek egyedül lenni (IMóz r. 2. v. 18) az ő házi szoros környülállásaik miatt nem lehet nékiek, kivált mikor a páros élet módját egyszer elkezdették, házastárs nélkül fenntartani magokat. Valamint olyan házastárssal sem, aki csupánycsak az élet romlásának és a lélek veszedelmének fegyvere és a hív emberre nézve olyan, mint az ő csontjaiba esett rodhadás. Az ilyen igától megszabadulni a vallás és a társaság törvényeinek szabott ösvényein és szerencsésebb házasságra bocsáttatni nem csak elkerülhetetlen, de respective olyan siető az élet terhét [55.] viselő embernek, mint a mindennapi kenyérnek megszerzése, és az ilyen tehetetlenséggel küszködők matrimonialis processusának a trónusig való appelláltatását megállíttani annyit tenne, mint minden szabadulás felől való reménységeket el venni, egyszersmind végső pusztulásra juttatni. Akár az előadottak szerint a haladékot tekintők pereik végrehajtásában, akár az elégedetlenséget szűkölködő voltokra nézve, egyszóval társaságunk ezen
