Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A Hunyad-Zarándi Református Egyházmegye Parciális Zsinatainak végzései (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 4.) Kolozsvár 2007.

A Parciális Zsinat mint a lelkészi nemesség fóruma

11 A Parciális Zsinat mint a lelkészi nemesség fóruma felett, sok gyülekezet megpróbál önállósodni. 1705-ben Demsus és Galac kérdése került elő, 1714-ben Nagycsula próbált leválni Hátszegtől, ugyanezen évben Nagypestényben volt valamilyen jellegű dijficultas,

2

6 Több esetben foglalkoztak a parciálison a gyülekezetek ingatlan javaival. 1714ben az alpestesi templom építésének elmulasztását kérték igen szigorúan számon a gyülekezeten,

2

7 1717-ben pedig az Ursza Miklósnak bérbe adott algyógyi egyházi szőlőről tárgyaltak igen részletesen.

2

8 Feltűnően sok adminisztratív jellegű végzés foglalkozik a hátszegi gyülekezettel. Ezek közül a legjelentősebb Bajesdi Popa Farkas József ügye, akit a püspök nevezett ki az egyházközség másodlelkészének, ám két lelkész tartása a gyülekezet anyagi erejét meghaladta."

9 Ezen túl előkerült az eklézsia zselléreinek kérdése is, bizonyos jövedelmek és adósságok körüli gondok, a lelkész és a hatóságok viszonya stb. A parciális mint az egyháziak fegyelmi széke A parciális zsinatok jogosítványai közé tartozott harmadik szegmensként az egyházi rendhez tartozó személyek (lelkészek, iskolamesterek) felé és ellen gyakorolt jogszolgáltatás. Ezekből 29-et találunk a vizsgált időszakban. Nagy részük ún. fegyelmi tárgyalás, ahol az esperes - a maga hivatalánál fogva - perbe idézte a vétkes lelkészt. A fegyelmi tárgyalás szabályos perként zajlott le, amelyre az alperes akár prókátort is fogadhatott a maga ügyének védelmében. Kisebb számban bár, de előfordult az is, hogy a lelkészt külső, tehát nem egyházi rendhez tartozó személy idézte perbe a parciális zsinaton, amely competens fóruma volt az ilyen jellegű ügyeknek is. A vizsgált anyag két ilyen esetet tartalmaz. 1694-ben Ambrus András hátszegi ferences szerzetes Köpetzi István alpestesi lelkészt idézte perbe, amiért a római katolikus ifj. Puj János mátkáját, Jósika Klárát a református Telegdi Benjáminnal összeeskette. 1700-ban pedig szintén Köpeczi Istvánt citálta a zsinat elé a csernakeresztúri Bíró Jánost, amiért szerződött vele, hogy földjét felszántja, de a lelkipásztor nem tartotta be ígéretét/ Ezen ügyek közé sorolhatjuk az ugyanazon egyházközség lelkipásztora és iskolamestere közötti pereskedéseket is. 1689-ben Kémeri Mihály vajdahunyadi rektor pereskedett Vásárhelyi Istvánnal, 1690-ben Jenei Sámuel dévai lelkész rektorával, Kassai Istvánnal, 1696-ban pedig Albisi Sámuel lozsádi lelkipásztor Szentpéteri Márton odavaló tanítóval került konfliktusba.

3' A lelkipásztorok ellen indított fegyelmi eljárások közül csupán négyet, a legmarkánsabbakat emeljük ki. 1689-ben Bikfalvi Tamás nagybarcsai lelkipásztor Musnai Mihály nagyenyedi lelkész mátkáját eskette össze nem református ifjúval.

32 Belényesi Grausser Dávid brádi lelkipásztort visszaeső alkoholistaként 1700-ban 2

6 HZLvt-Prot. 1/2. 12., 45., 51. 2

7 Uo. 46. 2

8 Uo. 111-112. 2

9 Uo. 23. 3

0 Uo. 1/1.237. 3

1 Uo. 66., 75., 171. 3

2 Uo. 55.