Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A Hunyad-Zarándi Református Egyházmegye Parciális Zsinatainak végzései (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 4.) Kolozsvár 2007.

A Parciális Zsinat mint a lelkészi nemesség fóruma

10 A Parciális Zsinat mint a lelkészi nemesség fóruma István (Nagyenyed 1703), Békési Imre (Nagyenyed 1689).

1

9 Az említett ügyvédek közül hárman, Csengeri Mihály (1669-1670), Pécsi Sámuel (1687) és Szikra István (1670) a Kisebb kancellária írnokai voltak.

2

0 A zárójelbe tett évszámok az ottani kifejtett működésük idejét jelzik. Sajnos a többi ügyvédről csupán szórványos adataink vannak, vagy éppen semmit nem tudunk róluk. Adminisztrációs ügyek Nagyságrendben a következő csoport az egyházmegye adminisztratív ügyeinek rendezése. Ezekből összesen hatvanhatot találunk a vizsgált anyagban. Ide sorolandó az esperesek illetve a jegyzők választása, bizonyos lelkészi és tanítói fizetéssel kapcsolatos kérdések rendezése stb. Érdemes felfigyelni arra, hogy az 1686-1702. között eltelt 16 év alatt a Parciális mindössze 16 adminisztratív kérdést tárgyalt. Ezeknek többsége, szám szerint nyolc ügy, a lelkészek és mesterek fizetésére vonatkozik. A további kérdések közül meg kell említenünk a marossolymosi gyülekezet önállósodási kérését,

2

1 Jenei Sámuel jegyzővé választását,

21

1 illetve az alpestesi gyülekezet ügyét, amelyben azért marasztalták el az egyházközséget, mert az 1697 októberére meghirdetett országos böjtöt nem tartotta meg.

2

3 Az 1705-1719-es időszakban már jóval több adminisztratív ügyet tárgyalt a Parciális. Ebben az időszakban is a lelkészi, tanítói fizetésekkel kapcsolatos, illetve az egyházközség jövedelmeit illető kérdések vannak többségben. A Habsburg-berendezkedés elsősorban a quartából származó jövedelmeket veszélyeztette, ám ebben az időszakban egyre több gyülekezeti taggal, illetve patrónussal került konfliktusba az egyházi hatóság. Ebben az időszakban három alkalommal váltott esperest, illetve jegyzőt az egyházmegye. Jenei Sámuel esperessége (1702-1711) után magával vitte az egyházmegye pecsétjét. 1712 márciusában az egyházmegye új pecsétet készíttetett, így annak első leírását is ebből a jegyzőkönyvből ismerjük: figuraja a Noé galambja olajággal.

2

4 A legtöbb probléma a Hátszeg-vidéki gyülekezetek körül merült fel, hiszen néhány településen a románajkú lakosság többsége az unitus egyházba tér, de akadtak olyanok is - elsősorban a helyi kisnemesek -, akik megmaradtak reformátusnak, gondoskodtak református lelkész tartásáról, tehát gyakorlatilag új gyülekezetet alapítottak.

2

1 Ez a képlékeny állapot tetten érhető és követhető a parciális zsinat jegyzőkönyveiben is, gyülekezetek vitatkoznak a primátus 1

9 Jakó Zsigmond-Juhász István: Nagyenyedi diákok 1662-1848. Kriterion Bukarest. 1979. 97, 106, 111, 113, 123. Tonk Sándor: A Marosvásárhelyi Református Kollégium diáksága 1653-1848. Szeged 1994. 35. 2 Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540-1690. Akadémiai kiadó Budapest 1980. 366., 369., 371. 2

1 HZLvt-Prot. 1/1. 106. 2

2 Uo. 1/1.98. 2

3 Uo. 1/1. 194. 2

4 Uo. 1/2. 14. 2

3 Sipos Gábor: A reformáció továbbélése a hátszegi románok között. In: Annales. Cultura - História - Philologia. 2/A Budapest 1995. 241.