Kolumbán Vilmos József: A Sepsi Református Egyházmegye vizitációs jegyzőkönyvei Aldoboly - Zalán (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 3.) Kolozsvár 2005.
A Sepsi Egyházmegye
A Sepsi Egyházmegye A reformáció előtt Háromszék vallási szempontból két területi egységre tagolódott, a Kézdi Főesperességre és az eredetileg Gyulafehérvári Főesperességhez tartozó Sepsi Esperesi Kerületre. Utóbbi a szász dékánátusok függetlenedése után vált külön a Gyulafehérvári Főesperességtől és nyerte el függetlenségét. A reformáció is ebben a területi felosztásban érte el Háromszéket. 1 Háromszék reformációjáról nem sokat tudunk. Első adataink a térség reformációjával kapcsolatosan Benkő Józseftől származnak, aki úgy tudta, hogy a reformáció Honterus közvetítésével jutott el Háromszékre. 2 Ezt a feltételezést erősítette meg Juhász István a székelyföldi református egyházmegyékről írt könyvében. 1531-ben János király a berecki elöljárók panaszára elrendelte, hogy ezután a falu lakóit idegen bíróságra senki se hurcolja, hanem pereiket vagy a berecki bíró, vagy a vallási ügyekben illetékes barcasági dékán előtt folytassák. 3 Mivel Háromszék vallási ügyeinek intézése a barcasági dékánra hárult, elképzelhető, hogy Honterus ezt az alárendeltségi viszonyt használta fel a reformátori eszmék terjesztésére. Szintén Juhász István mutatott rá Daczó Pál és az Apor család reformációval kapcsolatos szerepére. A reformációt támogató Daczó 1547-ben újjáépíttette a sepsiszentgyörgyi templomot, amely Juhász István feltételezése szerint már a reformált egyház istentiszteleti helye volt. 4 A kézdiszéki Apor család viszont ellensége volt az új eszmék terjesztésének. Apor Ilona Altorja határából a jobbágyaival kergettette el a reformátorokat. 5 Pokoly szerint a középkori egyházi struktúrákat a protestáns meggyőződésű László főesperes alakította át, aki a régi kézdi főesperes utódjaként a területileg kisebb kézdi főesperességet egyesítette a nagyobb kiterjedésű Sepsi Egyházmegyével. 6 Juhász István nem osztja Pokoly véleményét. Kutatása eredményeként rámutatott, hogy a két egyházmegye egyesülése nem feltétlenül bizonyítható. Meglátása szerint a Kézdi Főesperesség területe nagyobbrészt katolikus maradt, és László főesperes fennhatósága alá csak a reformációt elfogadó gyülekezetek tartoztak, vagyis csak ezek egyesültek a Sepsi Egyházmegyével. 7 Mivel a Sepsi Egyházmegye területén az új eszmék térhódítása akadálytalanabb volt, az egyesítés nyomán felálló új egyházmegye központja is a Sepsi Egyházmegye területére esett. Sipos Gábor a közelmúltban újabb adattal gazdagította a háromszéki egyházmegyék 16. századra vonatkozó ismeretanyagát. A Református Szemle hasábjain közzétett 1581-ből fennmaradó partialis zsinat meghívójából egyértelműen kiderül, hogy a levélben említett László főesperes joghatósága alá tartozott Háromszék mindhárom egyházmegyéjének protestáns lelkésze. 8 Sipos rámutatott arra is, hogy László főesperes megbízásából a Feldobolyi Simon által megfogalmazott meghívó egy részletéből következtetni lehet Feldobolyi felekezeti hovatartozására is. „Az Atya Isten üdvösségét és kegyelmét kívánom Jézus Krisztus által" formula egyaránt utalhat az unitarizmusra és a helvéthitűségre is, de az a tény, hogy a 1 Juhász István: A székelyföldi református egyházmegyék. Erdélyi Tudományos Füzetek 201. Kolozsvár 1947. 46. (A továbbiakban: Juhász) 2 Benkő József: Filius posthumus. A szöveget gondozta és bevezető tanulmánnyal közzéteszi: Csáki Árpád és Demeter László. Kolozsvár 2004. 3 Juhász 44. 4 Uo. 45. 5 Uo. 6 Pokoly József: Az erdélyi református egyház története. V. kötet. Budapest 1905. 232-233. 7 Juhász 47. 8 Sipos Gábor: Háromszéki egyházszervezeti viszonyok 1581-ben. In Református Szemle 2003. 635-637. (A továbbiakban: Sipos)