Kolumbán Vilmos József: A Sepsi Református Egyházmegye vizitációs jegyzőkönyvei Aldoboly - Zalán (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 3.) Kolozsvár 2005.

A Sepsi Egyházmegye

8 A Sepsi Egyházmegye meghívó egy unitárius kolligátumban maradt fenn, inkább az unitárius meggyőződést sejteti.

9 Tudomásunk van arról is, hogy a reformáció századában és a 17. század elején a Háromszék területén lévő unitárius gyülekezetek felett a Sepsi Egyházmegye református esperese gyakorolta az ellenőrzést. Ilyen minőségben látogatta végig 1603-ban Torjai Székely Péter esperes Háromszék összes protestáns gyülekezetét, s 1606-ban, mint Háromszék egyetlen képviselője vett részt a székelyudvarhelyi zsinaton.

1

0 A nagy kiterjedésű háromszéki egyházmegye első felosztására a közigazgatási széki szervezet alapján került sor 1606-1614 között. Ebben az időszakban vált el a Sepsi Egyházmegyétől a Kézdi és az Orbai Egyházmegye, de Erdővidék református gyülekezeteinek miklósvárszéki része továbbra is a Sepsi Egyházmegye joghatósága alatt állott. Az 1614. évi Bethlen Gáborhoz felterjesztett kérvény megőrizte az első esperesek nevét is. A Sepsi Egyházmegye esperese ekkor Torjai Székely Péter volt, a Kézdi Egyházmegye esperese Koppándi István, az orbaié Leérde János.

1

1 Az újabb területi rendezésre 1630-ban került sor. Ekkor Brandenburgi Katalin rendelkezése nyomán Háromszék unitárius gyülekezetei szerveződtek külön egyházmegyébe. A Sepsi Egyházmegye végleges kialakulása 1654-ben következett be, amikor a területi rendezések során az addig a Sepsi Egyházmegyéhez tartozó Miklósvárszék és Bardoc fiúszék református gyülekezeteinek összevonásával létrejött az Erdővidéki Református Egyházmegye, amelynek első esperese a Sepsi Egyházmegye proseniora, Ajtai János lett.

1

2 A felosztás utáni Sepsi Egyházmegye 16-17. századi gyülekezeteinek pontos számáról kevés adat maradt fenn. A fennmaradt adataink szerint 1653-ban Eresztevény még Rétyhez tartozott, néhány évvel később, 1678-ban Fotos és Sepsimartonos szakadt el az addigi anyaegyházközségtől, Gidófalvától és szerveződött társegyházzá. Az önálló egyházközségek száma azonban nem csak az önállósodással gyarapodott. 1666-ban a káinoki reformátusság - vitatott körülmények közt - a maior pars elve alapján megkapta a templom használatának jogát.

1

3 Hasonló helyzetben volt Szemerja is, ahol ugyanezen elv alapján a reformátusok 1624-től használták a templomot.

1

4 A Sepsi Egyházmegyét alkotó gyülekezetekről a 18. századtól kezdődően vannak pontos adatok. A kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet levéltárában őrzött Sepsi Egyházmegye vagyonösszeírási jegyzőkönyve (urbárium) szerint, mely egyben a Sepsi Egyházmegye legkorábbi fennmaradt irata, a 18. század elején (1728-1746) az egyházmegyét 33 önálló egyházközség és 5 leányegyházközség (filia) alkotta. Ez utóbbiak a következők: Arapatak filiája Erősd, Bodolának Nyén (Keresztvár), Sepsimagyarósnak Szacsva, Szotyornak Sepsiszentkirály, valamint Káinoknak Sepsikőröspatak. Sepsikőröspatak a 18. század elején veszítette el önálló státusát, amikor a Kálnoky grófok emberei elfoglalták a református templomot.

1

5 Az önálló egyházközségek közül kettő esetében társegyházi kapcsolat volt: Fotos és Sepsimartonos, valamint Étfalva és Zoltán. 1746-ban újabb önálló egyházközség 9 Sipos 637. 1

0 Juhász 48. 1

1 Juhász 49. 1

2 Az 1654. esztendőben szakasztatott kétfelé a sepsi seniorság, és úgy rendeltetett, hogy, akik eddig a prosenior alatt voltanak, legyen külön seniorjuk s neveztessék erdővidéki seniorságnak. Benkő József: Filius Posthumus. Kolozsvár 2004. 67. 1

3 Csáki Árpád: Levéltári adatok a káinoki református és unitárius egyházak templomára és harangtornyára vonatkozóan. (Kézirat a szerző tulajdonában.) 1

4 Juhász 55. 1

5 Uo. 55.