Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.

Felekezet- és etnikumközi kapcsolatok a 17-18. századi Hunyad-Zarándi Református Egyházmegyében - Kapcsolat a románsággal

8 Felekezet- és etnikumközi kapcsolatok.., alatt álló református papokkal való egyenjogúságot.

1

8 (Az oklevelet Sipos Gábor nevezett tanulmányában teljes egészében közölte, ezért nem tartottuk szükségesnek újból ismertetni.) A zaklatásoknak nem szakadt vége a fenti levél kiadása után sem, hiszen 1712. november 2-án, a Déván tartott parciális zsinat, a hátszegi másodlelkész Baj esdi Farkas József státusát tárgyalva, kérte a püspököt, hogy Popa Joseph uramnak legyen megmaradása Szent Társaságunkban és refugiuma [menedéke] üldözői ellen.'

9 Az üldözések tehát tovább folytatódtak, és valószínűleg a román református gyülekezetek teljes megszűnéséhez vezettek. Ki kell emelnünk azonban az assecuratio [biztosíték] egy igen érdekes kitételét: vallásokban, rítusokban semmi erőszakot és változást tenni nem igyekezünk.

2

0 Vajon enged-e ez arra következtetni, hogy az egyesülés csupán formális volt és nem jelentett semmiféle tanbeli és liturgiái változást az illető román egyházközségek életében? Bár Athanasius unitus metropolita Kollonich érsekhez intézett levele igazolni látszik ezt a felvetést, Sipos Gábor - elsősorban a vidéken született református szellemiségű román zsoltárfordítások és a hátszegi gyülekezet kétnyelvűsége alapján - sajátos román református istentiszteleti rend mellett teszi le voksát, amely talán megőrizte a görögkeleti istentisztelet néhány elemét.

2

1 Csáki Miklós már említett perének jegyzőkönyve ebben a tekintetben is meglepetést tartogat. A lelkész kihágásának időpontját a vádirat így rögzíti: NagyKarácson szombattyán, úgymint 4. Januarii 1716" A hátszegi kétnyelvű református egyházközségben tehát pravoszláv és nem nyugati naptár szerint ünnepelték a Karácsonyt, ami nyilvánvaló jele a görögkeleti elemek továbbélésének. Ugyancsak a pravoszláv naptár használatára utal - ezúttal az egyházmegye északi részén - a Körösbányán, 1729. február 3-án tartott vizitáció egyik rendelkezése, miszerint festa anniversaria, ut puta: nativitatis Jesu Christi, Paschatis et Pentecostes ad stilum novum reducuntur [az évente ismétlődő ünnepeket, mint Jézus Krisztus születésének napját, a Húsvétot és a Pünkösdöt az új stílushoz/évkezdethez kell igazítani].

2

3 A stílus novus kifejezés egyértelműen a nyugati naptárra való át- vagy inkább visszatérést jelzi. A kétnyelvű hátszegi eklézsia tehát nem az egyetlen pravoszláv naptárt használó gyülekezet volt a megyében. Amíg a Hátszegi-medencében 1719-ben elveszítjük a román reformátusság nyomát, addig.ez a megye más vidékein, a század negyvenes éveitől kezdődően feltűnik. Sólyom János kitidi lelkész (1753-1792) a 18. század második felében született Diariumában így ír egyik elődjéről, Kozma Mártonról, aki 1740-től 1751-ig szolgált a faluban: nemcsak vallásunkon lévő hallgatóitól kedveltetett és becsültetett, hanem az akkori időben, itt Kitiden görög valláson levő nemesektől, és a paraszt oláhoktól is szeretetett és igen nagyra érdemesíttetett, az honnét a következett, hogy a nemesek közül némellyek reformálódtanak. Ezen papi embernek cselekedete volt az is, hogy egy húsvéti alkalmatossággal N. Bobik Ferentz udvarházánál olá nyelven prédikálott, passiót és ugyan innepi dicséretett olá nyelvre fordítva éneklett.

2

4 A század negyvenes éveiben tehát újabb kétnyelvű gyülekezettel van dolgunk a Sztrigy alsó folyásánál. A kitidi egyházközség vizitálása során felvett jegyzőkönyvek azonban egyetlen ilyen vonatkozású adattal sem szolgálnak. A Zarándi-medencében is ugyanebben az időszakban bukkanunk román református gyülekezetek nyomaira. 1744-ben Pogány József, az egyházmegye gondnoka levélben kérte a Főkonzisztóriumot, hogy a Keresbe [a körösi vagy zarándi régióban] feles reformata oláh 1

8 Sipos: Oltalomlevél 356-357. 1

9 HuZal-Jkv. 1/2. 23. 2

0 Uo. 1/1.252. 2

1 Sipos: Reformáció 239-240. 2

2 HuZal-Jkv. 1/2. 78. 2

3 FőkonzLvt. 1778/62. 1. 2

4 Kiss István: A Hunyad-Zarándi Egyházmegye papjai és tanítói. In: Református Szemle. XCI. évf. 4. sz. 310.