Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.
Felekezet- és etnikumközi kapcsolatok a 17-18. századi Hunyad-Zarándi Református Egyházmegyében - Kapcsolat a románsággal
9 Felekezet- és etnikumközi kapcsolatok.., scclesiak pap nélkül szűkölködvén, provideálni [gondoskodni] szükséges volna jól oláhul tudó papokrúl. 5 A levél, amelyből sokkal többet megtudhatnánk a zarándi román eklézsiákról, sajnos nem maradt fenn, ezért kénytelenek vagyunk megelégedni az ülési jegyzőkönyv idézett szűkszavú summázásával. A Főkonzisztórium levélben figyelmeztette Deáki Filep József püspököt arra, hogy a gyülekezetek az oláh nyelvbe fundatus [alapismerettel rendelkező, járatos] papoknak szüksége miatt lelki éhséget és szörnyűséget szenvednek, és kérte, hogy a három erdélyi kollégium mindegyikében néhány ifjút készítsenek fel arra, hogy nyelvükön is prédikáljanak. 2 6 (Feltételezhetjük, hogy e kéréshez mellékelték Pogány József említett levelét is, amely a püspöki levéltárral együtt 1849 januárjában a lángok martaléka lett.) 1747-ben Zilahi Pál, az egyházmegye esperese panaszolta, hogy Süllyei Dániel lelkész, ki oláh nyelvet tud, rendeltetvén nemes Zaránd vármegyébe papnak nem foglalta el hivatalát. A Főkonzisztórium végzésében úgy beszélt Süllyeiről, mint aki Zaránd megyében szolgált és ott kellett hagynia gyülekezetét. A végzés kötelezte a lelkészt, hogy amennyiben a mozdulását okozó akadályok elhárulnak és az előzőleg őt illető jövedelmekkel újra élhet, menjen vissza az egyházmegye északi régiójába. 2 7 Süllyei egyébként még 1745-ben Rákosdra ment és ott viselt lelkészi hivatalt 2' 1752-ben bekövetkezett haláláig. Egy 1772ben Ribicén és Körösbányán tartott vallatás jegyzőkönyve szerint 1747-et megelőzően sokáig szolgált Ribicén, Brádon, illetve Körösbányán. 2 9 Az egyházmegye harmadik, legészakibb régiójában is találunk tehát román anyanyelvű reformátusokat. Sajnos 17-18. századi vizitációs jegyzőkönyveink, ezt a vidéket illetően, igen szűkszavúak, és nem szólnak az istentiszteleti nyelvről. Fenti adatokból pedig csak arra következtethetünk, hogy Süllyei Dániel, közvetlenül 1745 előtt románul is végzett valamiféle istentiszteleti szolgálatot Ribicén, Brádon és Körösbányán, arról már nem, hogy ezek rendszeresek voltak-e vagy sem. Ribice egyik fíliájában, a Brádon lakó reformátusok 1757-ben gyülekezetük anyásítását kérték a Főkonzisztóriumtól. Kérelmükhöz csatolták azt a díjlevelet is, melyben huszonkét családfő vállalta, hogy hozzájárul a lelkész fizetéséhez. A konvencióban szereplő nevek közül mindössze három esetében feltételezhetünk esetleges román eredetet: Anka Sándor, Anka György és Máris István. 1" A következő évben a Generális Zsinat tárgyalta és elfogadta a kérést, így már csak a Főkonzisztórium jóváhagyására volt szükség, amiért az eklézsia újabb levelet írt, s a paptartás anyagi kötelezettségeinek vállalásán túl így indokolta kérését: Félő, nehogy szívünk fájdalmával tapasztaljuk a régi szokásnak újulását, melyen némelyek pap nemléte miatt oláh ekklézsiához folyamodtak, kitől Isten őrizzen. 3 1 Nem tudjuk, hogy a folyamodás alatt a román ajkú reformátusok valamely görög rítusú gyülekezetébe történő áttérést értették-e, vagy csupán azt, hogy egyes istentiszteleti szolgálatok elvégzésére a brádi reformátusok román papokat kértek meg. Közös templomhasználat Az istentiszteleti rend, a református és görögkeleti liturgiák kapcsolatának kérdéséhez tartozik egyes Hátszeg-vidéki települések azon sajátossága, hogy két felekezet közösen használja a falu egyetlen templomát. Forrásaink konkrétan öt ilyen esetről tudósítanak. 2 5 FőkonzLvt. Sess. prot. II. 148. 2 6 Uo. Exp. prot. II. 200-201. 2 7 Uo. Sess. prot. II. 248. Rákosdi Református Egyházközség levéltára. IV/22. [A továbbiakban: RákosdLvt.] 2 9 FőkonzLvt. 62/1778. 1., 4., 5., 7. 3 0 Uo. 54/1757. 3 1 Uo. 33/1758.