Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.

Felekezet- és etnikumközi kapcsolatok a 17-18. századi Hunyad-Zarándi Református Egyházmegyében - Kapcsolat a románsággal

7 Felekezet- és etnikumközi kapcsolatok.., mán anyanyelvű másodlelkész, aki 1705-ben fogadta a Csáki Miklós elsőpap által a parókiáról kitoloncolt vizitációt.

1

0 Popa Farkas Józsefet pedig nem Szent Társaságunk [az egyházmegye papsága], hanem tiszteletes püspök uram collegaival edgyiitt és a méltóságos Gubernium állították be káplánságra

u - fogalmaz az 1712 novemberében tartott parciális zsinat jegyzőkönyve. A püspöki és guberniumi kinevezés hátterében kényszem gyülekezetegyesítés állhatott. Szintén az 1690 körüli összevonásra utalhat az, hogy az 169l-es vizitáción Küküllővári Péter lelkipásztor arról panaszkodott, hogy sok református az oláhok temetőjébe temetkezik, amely út aversiojokra [kitérésükre, eltávolodásukra] a gyengéknek,

1

2 1695-ben pedig a már említett Békési Ferenc olyan híveiről beszélt, akik vonszanak az olá opiniokhoz [nézetekhez, tanokhoz]

1

3 amelyen, természetesen, a görögkeleti egyház tanítását értette. A magyar ajkú lelkész alatti egyesítés után megindulhatott a román reformátusok tömeges visszatérése a keleti egyházba, azért kényszerült arra a püspök (valószínűleg Veszprémi István), hogy Popa Farkas Józsefet hátszegi másodlelkésszé nevezze ki. A gyülekezet kétnyelvűsége Farkas József távozása után is megmaradt. Az 1716. március 11-én tartott partialison Csáki Miklós lelkipásztort (1702-1706, 1713-1717) azzal vádolták, hogy nem prédikált román nyelven, csak magyarul, és emiatt sokan auditori [hallgatói] közül ad valachicum redeáltanak [a románok vallására visszatértek]. Mely vádra ő ezt válaszolja: Az hogy oláhul nem prédikálnék hazugság, mert karátsom actiomat [istentiszteletet] is egészben oláhul vittem véghez. A zsinat végzése is megerősíti a lelkész védekezését, mondván, hogy functiojában mind szerdán, pénteken, mind vasárnap mind oláhul, mind pedig magyarul eljár.

1

4 Az 1719-es vizitáción újra előkerült a vád, most már Hévízi Sámuel ellen, hogy olá nyelven nem fungál}

5 Sajnos az egyházmegye levéltárának egy részét az 1738. évi pestisjárvány idején, biztonsági okok miatt, megsemmisítették,

1

6 az eklézsia levéltárának a 18. század elejéről származó iratai pedig nyomtalanul eltűntek (az 1930-as leltárban még szerepelnek, de az Erdélyi Református Egyházkerületi Levéltárába történt beszállításkor már nem találták őket), így mindmáig nem derült fény arra, hogy miként szűnt meg a hátszegi egyházközség kétnyelvűsége. A gyülekezet a 18. század közepére csaknem teljesen elnéptelenedett, 1752-ben a Főkonzisztórium igen sterilis [sivár, terméketlen] és csak egynéhány személlyekből álló ecclesianak nevezte. ' Ekkor minden kétséget kizáróan már csak magyarul folyt itt az istentisztelet. A román református gyülekezetek élete érdekes fordulatot vett 1698-ban, amikor egy császári diploma az erdélyi görögkeleti egyházközségek részére felkínálta a bevett vallások valamelyikével való egyesülés lehetőségét. Nyilvánvaló, hogy a rendelkezés hátterében a római egyház számbeli gyarapodása, illetve az unitus (görög katolikus) egyház létrehozásának szándéka állt. Élve a rendelet biztosította szabadsággal, tíz Hátszeg vidéki román pap, gyülekezetével egyetemben, 1699-ben érdekes módon nem a római katolikus, hanem a református egyház jurisdictioja alá vonult. Ezzel kitette magát mind a világi, mind a (római és görög katolikus) egyházi hatóság zaklatásainak. A háborgatásra válaszolva, a református egyház 1700. november 28-án kibocsátotta biztosító levelét, melyben felvállalta a tizenhét Hátszeg vidéki román pap védelmét, és garantálta számukra az egyházkerület joghatósága 1

0 HuZal-Jkv. 1/2. 4. 1

1 Uo. 1/2.23. 1

2 Uo. 1/1.95. 1

3 Uo. 1/1. 150. 1

4 Uo. 1/2. 78-80. 1

5 Uo. 1/2. 146. 1

6 Benkő I. 508. 1

7 FőkonzLvt. Sess. prot. 53-54.