Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.
Felekezet- és etnikumközi kapcsolatok a 17-18. századi Hunyad-Zarándi Református Egyházmegyében - Kapcsolat a románsággal
6 Felekezet- és etnikumközi kapcsolatok.., rásaink egyáltalán nem utalnak magyar-szász vegyes házasságra, közösen használt ingatlanokra vagy megosztott anyagi javakra. Vizitációs és parciális zsinati jegyzökönyveinkben alig tucatnyi német hangzású nevet találunk csak. A parciális zsinaton tárgyalt válóperek között néhol ugyan szerepel a szászvárosi dékánátus, de csak akkor, amikor a jurisdictioja alá tartozó szászvárosi vagy tordosi magyar református gyülekezeti tagok ügyét tárgyalják. Az etnikai sokszínűségen túl a vallási paletta is igen színes volt ezen a vidéken: a recepta religiok közül egyedül az unitárius felekezet nem volt jelen. A szász lutheránus egyházzal mint már említettük - alig volt kapcsolata a Hunyad megyei reformátusságnak. A római katolikusok öt ferences plébánia, Déva (ahol Benkő szerint bolgár szerzetesek szolgáltak), Dobra, Vajdahunyad, Hátszeg 4 és Körösbánya (ide is bolgár ferenceseket telepítettek 5) keretein belül élték meg hitüket. Mindegyik plébániához több leányegyház tartozott. Kapcsolat a románsággal A románság reformációja, román reformátusok A magyar-román kapcsolatok közül talán a legjelentősebb a Maros menti és a Hátszeg vidéki románság reformációja volt. A kérdéssel foglakozik Juhász István A reformáció az erdélyi románok között című könyvében, 6 Sipos Gábor pedig két tanulmányban ismerteti a Hátszeg vidéki román református gyülekezetek továbbélésének, illetve megszűnésének körülményeit a 17-18. század fordulóján. 7 Adattárunk első kötetének bevezető tanulmányában részben mi is szóltunk a helybéli románság reformációjáról, ezért most erre nem térünk ki, csupán a 17. század végén még létező román református eklézsiákról szólunk. Sajátos helyzete volt e gyülekezetek között a hátszeginek. Itt ugyanis a 17. század végén már két nyelven folyt az istentisztelet. Békési Ferenc lelkipásztor (1693-1702, 1706-1713) román nyelvű szolgálatait az 1694-es vizitáción a gyülekezet kiemelten megdicsérte. 8 Ez az első adatunk az istentisztelet kétnyelvűségére nézve, viszont tudunk egy Szászvárosi Péter nevű lelkipásztorról is, akit 1644-ben pastor ecclesiae orthodoxae valachicae Háczakiensisként [a hátszegi román református egyházközség lelkipásztoraként] tituláltak, akiről viszont nem tudjuk, hogy két nyelven végezte-e a szolgálatot vagy sem. 9 (Lévén, hogy ekkor és itt a román ajkú reformátusoknak református szertartás szerint tartották a román nyelvű istentiszteletet, ezért ez esetben az ortodox kifejezés nem görögkeletit, hanem a kor szokásos református terminológiája szerint reformátust jelent.) Elképzelhető, hogy kezdetben egymás mellett működött a román és a magyar nyelvű, református hiten lévő két eklézsia, és csak később - talán éppen a Habsburg uralom megszorító intézkedései nyomán - egyesültek. Ezt támasztja alá az is, hogy 1704-től a magyar lelkész mellett Hátszegen szolgált Bajesdi Popa Farkas József ro4 Benkő 504-505. 5 Az Erdélyi Református Főkonzisztórium levéltára az Erdélyi Református Egyházkerületi Levéltárban. A 2-es fond. Ügyiratok (A továbbiakban FőkonzLvt.) 1778/62. 2. 6 Juhász István: A reformáció az erdélyi románok között. Kolozsvár 1940. Sipos Gábor: A reformáció továbbélése a hátszegi románok között. In: Europa. BalcanicaDanubiana-Carpathica. Annales. 21 A. Bp. (A továbbiakban: Sipos: Reformáció) 1995. 236-243. és Sipos Gábor: Román református eklézsiák oltalomlevele 1700-ból. In: Europa. Balcanica-DanubianaCarpathica. Annales. 2/B. Bp. (A továbbiakban: Sipos: Oltalomlevél) 1995. 356-359. 8 A Hunyad-Zarándi Református Egyházmegye Levéltára az Erdélyi Református Egyházkerületi Levéltárban. B 4-es fond. Jegyzőkönyvek. (A továbbiakban HuZal-Jkv.) 1/1. 131. 9 Kemény: Appendix Diplomatarii Transylvaniae. XVIII. P. 1.
