Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.
Tárgymutató - Témák szerint
Témák szerint 627 Püspök. Rákösd. 1790-ben tolvajok rabolták ki az eklézsia ládáját, az elrabolt „aranyos szélű ezüstpohár" helyett a helyi lelkész hozott másikat a püspöktől (Rákösd, 1767.). Quarta. Vajdahunyad. Panasz, hogy nem fizetik a „papbért", sem kvartát nem adnak a termények és bor után, a vizitáció törvényszéki feljelentéssel fenyegeti meg őket (Vajdahunyad, 1694.); a törökbúza kvartáját a mesternek adják, hogy a lelkészhiány miatt végzett szolgálatát honorálják (Vajdahunyad, 1774/1 l-o.). Rend/egyházi rend. Nagyrápolt. A helyi lelkész iszik, amiért a vizitáció tart „az őkegyelme gyalázattyából a közönséges egyházi rendre háromló s háramalható gyalázattól is" (Nagyrápolt, 1791/1-mo.). Részegeskedés. Nagypestény. A helyi lelkész, mértéktelen italozás miatt, megsértette az egyházközség nemesi rendű gondnokát, családjában veszekedést okozott, a lelkészi közösséget pedig lejáratta, ezért kézírással megerősített fogadalmat kérnek, hogy ilyen több ne történjen meg (Nagypestény, 1779/1-mo.) „Sajnálva jelenték ez ecclesianak érdemes tagjai, hogy egy időtől fogva a tiszteletes atyafi az illendőségnek határán kívül lépik a részegítő italban és ollykor szembetűnő hibái is esnek mind házánál, mind házán kívül" (Nagypestény, 1802/XVIII.); a helyi lelkész ellen ugyanaz a panasz, mint volt, most a vizitáció azt tanácsolja, hogy amennyiben társaságba hívják, ne menjen el, hanem otthon maradva, ha lehet „távoztassa el a mértékietlen és mások botránkoztatására alkalmatosságot szolgáltató és magának s a szent clerusnak kissebbséget okozó italt" (Nagypestény, 1805/1.). Nagyrápolt. Szomorúan tapasztalja a vizitáció, hogy a lelkész módfeletti italozásba kezdett, „melyben az ekklézsia nem annyira botránkoznék meg, ha a maga házánál cselekedné azon helytelenséget, de azon kívül a faluban közönséges paraszt conversatioban elegyíti magát és ottan megittasodván, hellytelen dolgoknak cselekedésekre ereszkedik"; utoljára inti a vizitáció, a következő alkalommal szigorúan büntet (Nagyrápolt, 1782/1mo.); komoly panasz a mester szolgálata és felesége ellen, előbbit elhanyagolja, utóbbi kocsmát járva részegeskedik, a helyiek új tanítót kérnek a Partialistól (Nagyrápolt, 1782/3tio.); panasz a lelkész ellen, amiért részegeskedik, a parókia épületét elhanyagolja, az egyház földjeit elzálogosítja, a panaszokat megalapozottaknak tartja a vizitáció, inti a lelkészt, hogy hagyja abba az italt és viseljen gondot a parókiáról, különben a Generális Vizitáció elé kerül az ügye, az elzálogosított egyházi birtokot mihamarabb vegye vissza, mert azok nem az övék („a conventio szerint bír csak esztendőnként való haszna magáé, de a possessorium az ekklézsiáé") (Nagyrápolt, 1790/1-mo.); lelkész és tanító egyaránt panaszolja, hogy a patronusok nem adják meg a konvencióban megígért adót (Nagyrápolt, 1790/2-do.); továbbra is gond van a lelkésszel, részegeskedik, a gyülekezet megtűri és arra kéri, hogy „őkegyelme a magánál lévő kegyelem girájával jól kereskedni, annak belső munkája által a testiségen erőt venni s napjainak szaparodásával papi kegyességét szaporítani. Sőt, minthogy őkegyelmével szemben tágos lépésekkel siet az halál, valóságos maga megjobbításával arra magát szüntelen készen tartani" (Nagyrápolt, 1791-1-mo.). Rákösd. „Lobontz János és István hallgatók feladattatván a tiszteletes loci minister által, mint templomkerülők, káromkodók és scandalose részegesek" (Rákösd, 1782/5-to.). Ribice. A lelkész módfelett részeges, nem javult meg a sorozatos figyelmeztetések ellenére sem, a Parciális Zsinat elé viszik az ügyet (Ribice, 1700.). Vajdahunyad. Azzal vádolják a mestert, hogy éjszakánként sokszor kimarad és mértéktelenül iszik, a vizitáció megjavulásra inti, máskülönben a parciálisra kerül az ügye (Vajdahunyad, 1695.). Római katolikusok. Ribice. „Keservesen panaszlá" az egyik nemes asszony, hogy a másik nemes asszony az ő helyére ült a templomban és semmiképpen őt beengedni a padba nem akarta, a méltatlan bánásmódot tetézte az is, hogy ez utóbbi római katolikus volt (Ribice, 1802/1V.).
