Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.

Tárgymutató - Témák szerint

Témák szerint 601 gi állása kérdéses, a gyülekezet nem akar pert magának, a jogos utódokat kéri, hogy mutassanak fel „extra controversiam tétetett fundust" (Nagypestény, 1774/9-no.); a lelkész fizetéséről érdeklődvén, a vizitáció tudomására jutott, hogy az eklézsia két földjét „mint magok tulajdon földjeket, magoknál tartyák potentiose" azok, akik bérben használták, a „parochusnak in recognitionem hujus holmi naturalekat administráltanak is róllok", de az egyháznak igen nagy kárára van, a gondnoknak rendezni kell (Nagypestény, 1783/2-do.); Nalátzi János 10 földdarabot adományozott az eklézsiának, amelyből ötöt bérbe vettek, de a lelkész „mindeddig semmit sem vett kezéhez papi fizetésének csonkulásával", ezért rendeli a vizitáció, hogy a kérdést tisztázzák és az egyháznak fizessenek (Nagypestény, 1783/4to.); törvénytelenül elidegenítettek olyan földet, amelyet az elődök „jure testamentario hagyták vala ezen nemes megye, vagyis inkább annak papjának", a vizitáció per útján akarja azokat visszaszerezni (Nagypestény, 1791/3-tio.); az 1754. évi traktuális összeírás szerint tisztázza a vizitáció az eklézsia ingatlan vagyonát: 12 darab szántóföld, 3 kaszáló (Nagypestény, 1796/3-szor/3.). Nagyrápolt. A földterületek lajstroma (Nagyrápolt, 1777/2do.); néhány földdarab leírása, betájolása (Nagyrápolt, 1783/4-to.); panasz a lelkész ellen, amiért részegeskedik, a parókia épületét elhanyagolja, az egyház földjeit elzálogosítja, a panaszokat megalapozottaknak tartja a vizitáció, inti a lelkészt, hogy hagyja abba az italozást és viseljen gondot a parókiáról, különben a Generális Vizitáció elé kerül az ügye, az elzálogosított egyházi birtokot mihamarabb vegye vissza („a conventio szerint bír, csak esztendőnként való haszna magáé, de a possessorium az ekklézsiáé") (Nagyrápolt, 1790/1-mo.); számba veszik a földeket is (Nagyrápolt, 1796/3-szor.); igen alapos számbavétel, helyrajzi leírással (Nagyrápolt, 1796/8-szor.). Oláhbrettye. Leírás (Oláhbrettye, 1783/3-tio.); részletes leírás (Oláhbrettye, 1796/3-szor.); föld, tulajdon levelek ügyében „egyfelől a venerabilis tractus archívumába bététessenek, másfelől, hogy szóról szóra is a protocollumba béirattassanak, az kívántaték" (Oláhbrettye, 1796/4-szer.); új földterület (Oláhbrettye, 1802/IV.). Őraljaboldogfalva. Földek mind megvannak, a „parochialis fundus" is az 1754. évi összeírás szerint, a parókiának nincs kapuja, kerítése, károkat szenved miatta a lelkész, vizitáció inti a gondnokot, hogy intézkedjék (Őraljaboldogfalva, 1772/1-mo.). Rákösd. Részletes lajstrom (Rákösd, 1795/III./4-to—5-to.); igen bő leírás és lajstrom (Rákösd, 1805/7-szer/Szántóföldek.); buzdítás arra, hogy a parlagon heverő földek „haszonvehetőkké tétessenek" (Rákösd, 1805/7-szer/7.). Ribice. Az eklézsia földjei „fructus nélkül haereálnak", a vizitáció szigorúan megparancsolja, hogy azokat hasznosítsák (Ribice, 1776/8-vo/l.); a földek bérbe adásából származó jövedelmek tételesen (Ribice, 1779/6-to.). Vajdahunyad. A földek betájolása nincs meg, csak az, hogy mekkora darabot használ a lelkész és a mester (Vajdahunyad, 1781/3-io.); gazdag és pontos leírás (Vajdahunyad, 1799/2-szor.). Zeykfalva. Az „oláh tumultus" után a vizitáció alaposan végigjárja a határt és a helyiekkel beazonosítja újra az egyház földjeit, ennek leírását lásd (Zeykfalva, 1802/.); nem lévén lelkész, a szántóföldeket egy helyi román emberre bízzák, hogy azokat felében kiadva hasznosítsa (Zeykfalva, 1805/.). Generális - lásd Zsinat Gondnok, curator. Nagypestény. A helyi gondnok és lelkész között „lappangó némünémü idegenségef'a vizitáció feloldotta, mindketten megkövették egymást a vizitáció előtt és a békesség közöttük helyreállt (Nagypestény, 1773/1-0.); más egyházközségek szokásához híven itt is vicekurátort választanak (Nagypestény, 1777/6-to.); a helyi lelkész, mértéktelen italozás miatt, megsértette az egyházközség nemesi rendű gondnokát, ezért kézírással megerősített fogadalmat kérnek, hogy ilyen többé ne történjen meg (Nagypestény, 1779/1mo.); a lelkész fizetéséről érdeklődvén a vizitáció tudomására jutott, hogy az eklézsia két földjét „mint magok tulajdon földjeket, magoknál tartyák potentiose" azok, akik bérben használták, a „parochusnak in recognitionem hujus holmi naturalekat administráltanak is