Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.

Tárgymutató - Témák szerint

590 Tárgymutató o.); pénzt adtak (Ribice, 1805/IV./C. Erogatumok, 1806/V./8., 1807/VIII./B. Erogatumok/ 23-0.). Tustya. Az egyházközség pénzt „adott agentiara s szegény papok számára" (Tustya, 1774/7-0., 1776/3-tio.). Alamizsna. Rákösd. A templom igen romos állapotban van, a gyülekezet vállalja a javítási munkálatokat, de kevés a pénze, a vizitáció rendelkezik: „tiszteletes loci minister őkegyelme minden industriat adhibeáljon, s bizonyos emberek kiküldessenek alamizsnakérésre" (Rákösd, 1773/7-0.). Ribice. „Alamizsnába, agenţia, fractus papok, égett helységek számára" (Ribice, 1802/V.). Alaptőke. Rákösd. A vizitáció igen éberen őrködött afelett, hogy az eklézsia alaptőkéjét semmiféle okkal el ne költsék, hanem azt kamatra kiadva forgassák, minden munkálatra külön gyűjtést szervezzenek (Rákösd, 1805/19-szer.); „minthogy a keszkenők rendiben a 14-dik és a 16-dik számok alatt lévő keszkenők a Generalis Szent Visitatiotól lett parancsolat ellen mind e mai napig ki nem égettettek, hanem minden haszon nélkül hevernek, tehát most újra rendeli a Szent Visitatio, hogy haladék nélkül kiégettessenek és az arannyok eladattattván, árok haszonra fordíttassék" (Rákösd, 1805/20-szor/Jegyzés.). Ribice. Az eklézsia alaptőkéje egy részének használatáért terménybeli kamatot fizettek (Ribice, 1767/4.); 1764-ben 367 hfr., 20 dr. volt az eklézsia alaptőkéje (Ribice, 1764/6.); 1771-ben a kamatra kiadható alaptőke 835,53 volt (Ribice, 1772/8-vo.); a vám összege az egyházközség alaptőkéjét volt hivatott gyarapítani (Ribice, 1776/12-o/l-mo.); 1781-ben az egyházközség alaptőkéje 1520 hft. (Ribice, 1781/8-vo.); „az oláhok által esett romlás után" tesz számadást az időközben eltávozott helyi lelkész arról, hogy a nagy ínségben kénytelen volt az egyházközség alaptőkéjéhez nyúlni, mert senki nem tudott fizetni (Ribice, 1790/1 -mo.); „vagyon stabilis fundusból valami személlyeknél hfr. 114 dr. 10, bizonyos communitasokban lakó oláhoknál hfr. summa 787 dr. 60, id est summa 901 dr. 76", a szerződések elvesztek, a gondnoknak kell eljárnia azok megújítását (Ribice, 1790/4-to.); a kamatra kiadott tőkepénz mennyisége és haszonélvezői név szerint (Ribice, 1800/3. Elocáltatott.); „számba vétetvén az elocált tőkepénz, találtatik hfr. 1311 dr. 32, de amellyben veszendő is vagyon sokacska" (Ribice, 1802/V.); „a titulatus domesticus curator úr az egyházfi által a restans interest sürgesse, és akik morosusok találnak lenni az interesnek megadásában, a capitalist azoktól végye fel" (Ribice, 1803/XII.). Vajdahunyad. Szigorúan meghagyja a vizitáció, hogy az egyházközség alaptőkéjéből semmit el ne költsenek, annak kamatját felhasználhatják (Vajdahunyad, 1696/3.); vigyázzon a helyi egyházi vezetés arra, hogy „a néhai tiszteletes Baló uramtól az ekklézsia capitalissából ad privatos usus elköltött huszonkét mfr. az őkegyelme bennmaradott restans fizetéséből ante omnia reponáltassék [...] lévén azon fundus pap számára foeneráló capitalis" (Vajdahunyad, 1771/2-do/G.); veszélyben forog az alaptőke tekintélyes része, a vizitáció utasítja a helyi vezetőséget, hogy „igyekezzék quo quo modo felvenni és securusabb helyre elocálni, hogy az elintézett szent végekre currálhasson" (Vajdahunyad, 1778. január/4-to.); az egyházközség alaptőkéjének egy részét felhasználták arra, hogy törvényes úton szerezzék vissza az alaptőke veszélyben lévő nagyobb részét (Vajdahunyad, 1778. december/4-to.); a kamat nélkül heverő és visszavett alaptőke részt a mester vette kezéhez, mert amúgy is neki kamatozott, ezt a vizitáció megengedte, de szigorú felügyelet mellett, hogy az összeg ne „periclitálódjék" (Vajdahunyad, 1781/4-to.); figyelmébe ajánlja a vizitáció a gondnoknak, hogy gondosan vigyázzon a stabilis fundusra, „hogy annak interesse foljon, mind pedig a papi conventiot illendőképpen számba venni, hogy élhessen a szegény egyházi atyafi az oltárról, mert az Evangyéliumnak Ura rendelte hogyha Evangyéliumot prédikál, élhessen az Evangyéliumból" (Vajdahunyad, 1791/1-mo.). Zeykfalva. A lelkész kéri a vizitációt, hogy engedje meg, hogy az alaptőke egy részét fordítsa pince építésére, „de a Szent Visitatio arra nem léphet, hogy a capitalis pénzben cson-