Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.
Úrasztali készletek - Régi textíliák (Horváth Iringó)
558 Úrasztali készletek A református egyház régi textíliáinak többségét hímzés díszíti. A 16-17. század folyamán kialakult sajátosan „magyar'' díszítésmódot ma úrihímzésnek nevezzük. Ezekre a egyaránt hatott a kor jellemző nyugati hímzésvilága, motívumkészlete és a török közvetítéssel érkezett keleti ornamentika és öltésmód. A Hunyad-Zarándi Egyházmegyében a 16-17. század textil emlékanyaga az idők során elveszett, több értékes darabról csak a 18-19. századi vizitációk jegyzőkönyvei adnak hírt, részletes leírás nélkül. Ha ezek alapján próbáljuk rekonstruálni a 18-19. századi textíliakészletet, az derül ki, hogy a 16. századi emlékek teljesen hiányoztak. Egyébként ennek az időszaknak másutt is ritkán maradt fenn protestáns textília emléke. A ránk maradt darabok azt mutatják, hogy a hivatásos hímzők legtöbb esetben mintakönyvek alapján dolgoztak. A 17. században is érezhető a mintakönyvek és mintalapok hatása, és az is, hogy a textíliák egy részét hivatásos hímzők díszítették, ám sajnos erre nézve sem áll rendelkezésünkre írott adat. Egyedül a Rhédei Júlia tulajdonából előkerült rajzok tanúsítják, hogy valóban használtak előre rajzolt mintákat. A mintás könyvekre gyakorolt nyugat-európai hatás mellett a 16. század végén, és főleg a 17-18. század folyamán számolnunk kell az oszmán-török formai nyelvezet jellemzőivel is, mind a színkezelés, mind a motívumkincs tekintetében. E két erőteljes hatásnak köszönhetően alakult ki az a hímzési formavilág, amelyet ma jellegzetesen magyarnak nevezünk, míg a szakirodalomban úrihímzés néven emlegetik. Az erdélyi református egyházközségek tulajdonát képező textíliák szakirodalma nagyon szegényes, ezért a fellelhető írott leltárak, vizitációs jegyzőkönyvek jelentősége igen felértékelődik. Amikor azokat tanulmányozni akarjuk, két jelentősebb kutatás eredményeire is támaszkodhatunk, amelyek Huszka József és Debreczeni László nevéhez fűződnek. Huszka az 1880-as évek közepén járt a Hunyad-Zaránd térségében és több színes rajzot is készített az általa értékesnek ítélt textíliákról (Vajdahunyadon pl. két arany skófiummal hímzett kendő motívumait is megörökítette akvarell vázlatain). Debreczeni László 1930 környékén végzett felmérést, rajzai, leírásai egyaránt kiterjednek az épületekre, klenódiumokra és a textíliákra is. Nagy mennyiségű anyagát módunkban állt alaposan áttekinteni, és ebből láthatjuk, hogy a 20. század második felében sajnos, hatalmas anyag pusztult el. A kötetben szereplő tizenhárom település írott és tárgyi emlékanyagát figyelembe véve, elmondhatjuk, hogy négy esetben - Marosnémeti, Nagybarcsa, Piski, Zeykfalva - nem maradt fenn semmiféle textíliákra vonatkozó adat, ami persze, nem jelenti azt, hogy e gyülekezetekben egyáltalán nem volt 17-18. századi kendő vagy terítő. Hat egyházközség vizitációs anyagában akadtunk részletes felsorolásra. Ezek olyan gyülekezetek, ahol mára egyetlen 17-18. századi textília sem maradt ránk. A leltárszerü felsorolásnak köszönhetően némileg rekonstruálhatjuk a gyülekezetek 18. század végi textília anyagát. Az 1800. évi Marossolymoson tartott vizitáció 3 kendőt és 2 terítőt vett jegyzőkönyvbe. A kendők közül egyik, felirata alapján, 1719-re datálható. 7 3 Nagypestényben az 1796. esztendei vizitáció 8 kendőt sorol fel, amelyek közül kettőn volt felirat, egyikükre az 1744-es évszámot is ráhímezik. A 4 terítő közül csupán az egyikre hímeztek évszámot (1794). 7 4 Ezek a leírások érdekes adatokat is tartalmaznak. Az oláhbrettyei 1805-ben tartott vizitáció jegyzőkönyvét idézzük: Ezeken kívül a néhai méltóságos úrnak kegyes özvegye, méltóságos liber baronissa Bánffi Borbára úrasszony Isten házához való buzgóságból ajándé7 3 HuZaL-Jkv. 1/5. 437^49. 7 4 Uo. 1/5. 227-252.