Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.

Az egyházközség, mint gazdasági intézmény

52 Az egyházközség, mint gazdasági intézmény A marosillyei quarta ügye továbbra is sok hullámot vert, az alább következő néhány adat jelzi, hogy a kérdés a 19. század elején is napirenden volt, és a megmaradt quarta sem mindig volt hasznára a közösségnek. 1802-ben, a többi gyülekezet példájára, talán felsőbb egyházi rendelkezésre, lajstromot készítettek azokról, akik megtagadták a quarta beadását. A csaknem húsz nevet tartalmazó lajstrom számbavétele és protokollációja után a vizitáció újra próbát tett a quarta megszerzésére, és határozott fellépést ajánlott a helyi egyház vezetésének ekképpen: Minthogy pedig eddig a quartat rossz móddal és tetszések szerint adták, rendeli a Szent Visitatio, hogy valamint más jól rendelt hellységekben, itt is az a mód tartassék, hogy sub poena articulari, etiam in casu necessitatis [törvényszegésért járó büntetés terhe alatt, még szükség esetén se] curator híre nélkül senki gabonáját bé ne hozassa. A rendes gabonahordás ideje elkövetkezvén pedig, a curator az egyházfival és szekeresekkel kimenvén földről földre, és azokról conpetáló quartat kivévén s szekérre rakatván, hozassa bé a parochusnak.

33

7 Az intézkedés némi sikerrel járt (hatan közülük megadták, lásd az 1805. évi jegyzőkönyvet), de további megszorító intézkedéseket tettek, és újra számba vették a még tartozókat, kikre nézve lett ez a végezés: mindezek a méltóságos inspector curatoratusnak adattassanak által, hogy hazánk törvényének erejénél fogva a külső magistratus által admoneáltassanak a quartanak igazán és morositas nélkül a maga idejében való megadására. A quarta alatt lévő földeket ezennel részletesen összeírták.

J 8 A helyzetet ez sem oldotta meg, hiszen 1807-ben megint panasz érkezik ebben az ügyben.

33

9 Zálog A pénzszerzés eme módja is hozott néhány forintot az eklézsia konyhájára, és az egész egyházmegyében általános gyakorlat volt. Az első adatunk Alpestesről (1718) arról tájékoztat, hogy a zálogos földért való adósságért kamatot szedett be az egyház,

34

0 aztán egy év múlva Rákosdon a mester panaszolt, hogy nem adják meg bérét, mire a vizitáció utasította az egyházfikat, hogy melléjük vévén eskiitt uraimék közül kettőt vagy hármat, hogy azokat, akiktül lehetne, nem akar fizetni, megzá lagolh ássák.

,

4 Érdekes adat került elő 1773-ból. Klopotiván Polgár János per modum lamenti [panaszolva] egy memorialist nyújtott be a vizitáció elé, amelyben azt panaszolja, hogy néhai Pogány János testamentumának 5. pontjában a klopotivai egyházra hagyta zálogos örökségét, jobbágyokkal együtt [!], amelyet viszont Nagy Sándor elfoglalt, tehát az esperes segítségét kéri, hogy pro incumbentia sui officii [hivatali kötelességéből] az inspector curatoratust e dolog végett consultálván, azon örökségnek kikeresésében munkás légyen,

34

2 Ugyancsak zálogba adott jobbágyokkal kapcsolatos azon 1776-ból származó adatunk is, amely a marossolymosi vizitációs jegyzőkönyvből származik: Nemes Pál 50 Ft-os tartozása miatt az eklézsia visszakéri jobbágyait, akiket korábban zálogba adott neki.

14

3 Az eddigi adatokból nem sikerült kiszámítanunk a földterület és zálogérték arányát. A század vége felé két olyan adatunk is van, amelyek ezt lehetővé teszik. 1799-ben Hosdáton 33

7 HuZaTKa-2. 479. 33

8 Uo. 487^188. 33

9 A panasz a méltóságos inspector curator uraknak adattassék fel ollyan alázatos kéréssel, hogy méltóztassanak kieszközölni a fiscalis adsistentiat a quartat praestálni tartozó földeknek az ekklézsia költsége nélkül való conscriptiojára. HuZaTKa-2. 490. 34

0 HuZaTKa-1. 90. 34

1 HuZaL-Jkv. 1/2. 141. 34

2 HuZaTKa-2. 226. 34

3 HuZaL-Jkv. 1/3. 152.