Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.

Az egyházközség, mint gazdasági intézmény

51 Az egyházközség, mint gazdasági intézmény szemben, és csak ennyit tudott ajánlani: keresse meg az ekklézsia alázatos instantia}ával a méltóságos Fő Reformation ConsistoriumotP

1 Hely nélkül, 1780. június 4-e előtt született a Küküllői Egyházmegye levele a Főkonzisztórium küldötteihez és a zsinathoz az elvett quarták ügyében. A quarta önkényes visszatartása itt is egyházmegyei méreteket öltött, egy évvel korábban történt megkeresésükre a Főkonzisztórium részéről semmiféle megoldási próbálkozást nem tapasztaltak, ezért a panasz: Minthogy naponként venerabilis tractusunkban a quartakat a méltóságos és tekintetes possessor urak minden ok nélkül a tiszteletes ministerektűi igen el kezdették venni, azért ennek megorvosoltatása végett mi minden helyeken conscribálván, hol, ki, mikor vette légyen el a quartat a méltóságos Supremum Consistoriumban ezen conscriptionkot még a múlt esztendőben méltóságos gróff camerarius főispány és főcurator Bethlen Sándor úr őnagysága által béküldöttük, de még eddig semmi igazítást iránta nem tapasztalunk, sőt több-több efféle szomorú példákat látunk. Alázatoson instálunk azért a méltóságos gróff báró, tekintetes deputatus uraknak és a Szent Generalis Synodusnak, hogy ezen dolgot a méltóságos Supremum Consistoriumnak recommendálni méltóztassanak. 3

2 Egy évvel később, az 1781. évi széki generális zsinaton a panaszkodó egyházmegyék sorába beállt a széki egyházmegye is: jelentik a méltóságos inspector curator urak a tiszteletes officialisokkal együtt azt is, hogy ezen venerabilis tractusban a quarták majd mindenütt elvétettek, nevezetesen az ö[rdöngős\füzesi ecclesiaban ezen esztendeig hiba nélkül administrálni szokott quartat a szamosújvári magistratus, mi gondolattal viseltetvén, most kiadni meg nem engedte, melly azon magistratusnak méltóságos főcurator báró Bánfji Sándor úr őnagysága levelére tett feleletéből megtetszik. A zsinat ez esetben is tehetetlen, ugyanazt tanácsolja, mint korábban a küküllői traktusnak.

33

3 Az alább ismertetett általános közegyházi helyzet természetesen gyülekezeti szinten is kicsapódott. Nézzük meg, hogyan élték meg a változásokat Hunyad-Zarándban a helyi eklézsiák. 1772-ben a Marosillyére kiszállt vizitációnak szomorúan jelentik, hogy nem akarja arendae perceptor uram őkegyelme a prédikátort concernáló quartat kiadni juxta tenorem Adprobatae Constitutiones [az Approbaták rendelkezésének megfelelően] partis 3-tia tit. 4o art. 6-o, találjon azért módot a Szent Visitatio ezen quartanak kiszerzésében. A vizitáció a helyi consistorium segítségét kéri az ügy elintézésére.'

3

4 1782-ban az Algyógyra kiszállt egyházmegyei vizitáció dézma ügyében döntött: a zsellérektől járó bor és búza dézma az elébbeni praxis szerint adattassék vissza a tiszteletes parochusnak, a hallgatóknak szaporodásokkal szaporíttasék a papi és mesteri fizetés is.'

35 Ugyancsak Algyógyra tekint a következő, 1796-ból származó adat is, amely a beszolgáló lelkész fizetését úgy állapította meg, hogy a papi fizetés fél részbe, a királyi quarta pedig egésszen adattassék most az írt esztendőre őkegyelmének, úgy a királlyi arenda dézma béli quarta egésszen.

33

6 33

1 ERZSI-III. 128-129. 33

2 FőkonzLvt 155/1780. 33

3 ERZSI-III. 162. 33

4 HuZaTKa-2. 450. A nevezett törvény így hangzik: Amely árendás falukban a papok is quartat bírnak, az egy quartat meghagyván nálok, a három quartáról a falunak patronusi ha le akarják tenni az arendát a fiscus számára, a három rész dézmát magok számára vehetik, az egyik quartára háromlandó részével az arendának nem tartoznak, mivel azt nem a possessorok, hanem a prédikátorok percipiálnak. Erdély országnak Három Könyvekre osztatott Törvényes Könyve, mell approbata, compillata constitutiokbol és novellaris articulusokbol áll. Kolozsváratt 1815. 86-87. HuZaTKa-1. 43. 33

6 Uo. 65-66.