Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.

Az egyházközség, mint gazdasági intézmény

42 Az egyházközség, mint gazdasági intézmény vasárnapján kitétessék, úgy szintén újesztendő, sátoros innep és más egyéb Úr vacsorája osztása innepin is, és az eklézsia szüksége publicáltassék. 2. Ezt a pénzt mindenkor a domesticus curator a tiszteletes pap bizonyítása alatt vegye számba, jegyezze fel az eklézsia diariumába, mellyet a pénzzel együtt tegyen bé a pap házánál álló eklézsia ládájába, mely ládának kolcsa magánál áll. 3. Mikor a parochialis vagy scholaris háznál valami építésre kívántatik, akkor a domesticus curator, elmenvén a kolccsal a paphoz, annyi pénzt a pap testimoniumával a ládából kiveszen, amennyi kell, s felírja a diariumba.

28

j A begyült perselypénzt tehát vagy a domesticus curator, vagy a mester, vagy maga a lelkész vette nyilvántartásba, mások jelenlétében, és az egyházfi gondjára bízták, aki a kiadásokat is gondosan feljegyeztette.

28

4 Arról is van adatunk, hogy a perselypénzt interesre adták ki, pl. Kitiden 1760-1770 között, illetve 1793-ban.

28

5 Nem minden esetben lehet megállapítani, hogy évente mekkora pénzösszeget kasszíroztak a perselyből, mert elszámolásában az egyházfi gyakran több tételt is összevont (pl. publicatioból, interesből, és egyéb accessoriumokból gyűlt összesen 60,41 Ft vagy melyhez járult némely jövedelmekből és a perselyből stb.). Részletes kimutatást készítettünk annak illusztrálására, hogyan alakult a perselypénz mennyisége a vizsgált időszakban. Ez alapján el lehet mondani, hogy az soha sem volt nagy (talán a már említett krónikus készpénzhiány, illetve az alkalomszerű gyakorlat miatt), belőle épphogy a vizitáció elrendelte minimális épületjavításokat el lehetett végezni, vagy még azt sem mindig. Néhány olyan gyülekezet éves átlagai következnek (kisebb-nagyobb adatszórásból átlagolva), amelyeket különböző tájegységeken, különböző társadalmi rétegződésű falvak-városok esetében végeztünk el igazolásául annak, hogy a perselypénz szerény bevételi forrás volt, azonos időszakban minden tájegységen azonos módon fluktuált (nagyjából megegyeznek a hullámvölgyek és hullámtarajok). Hosdáton 1760-1802 közötti időben egy évben átlag 4,31 Ft volt, ugyanekkor Kéménden 8,47 Ft, Kitiden 9,52, Rákosdon 8,96, Vajdahunyadon 8,99 Ft.

28

6 Ezen éves át28

3 HuZaL-Jkv. 1/5. 4/b. Egy évvel később szinte szó szerint ugyanezt fogalmazzák meg a vizitáció tagjai Brádon is: a tiszteletes egyházi atyafinak, tekintetes domesticus curator úrnak és egyházfi uraiméknak szorossan rendeli [ti. a vizitáció], hogy újesztendő napján, minden hold megújulásának első vasárnapján, az úri szent vacsora kiosztásai napjain kitétessék a persely, a cathedrából publicáltassék [!], az egyházfiaktól a parochialis házhoz béhozattassék, ott regius előtt az eklézsia ládájába bététessék (mely a parochiába hogy állyon rendeltetik). Kolcsa a demonstratiora nézve a domesticus curator úrnál. És ez a jövedelem egyébre ne fordíttassék, hanem a proportione a papi és mesteri lakóhellyek épitgetésére és conservatiojára. HuZaL-Jkv 1/5. 31. 28

4 RákosdLvt. 1/12. 28

5 HuZaTKa-2. 175, 188. 28

6 Hosdát: 1760-ban 4,83 ft. (HuZaTKa-2. 77.), 1761-ben 2,59 (HuZaTKa-2. 78.), 1762-ben 2,49 (HuZaTKa-2. 79.), 1766-ban 2,04 (HuZaTKa-2. 83.), 1767-ben 2,47 (HuZaTKa-2. 84.), 1777ben 7,20 (HuZaTKa-2. 94.), 1799-1802-ben 12,89, évente tehát 6,44 (HuZaTKa-2. 128.). Kéménd: 1766-ban 4,2 Ft (HuZaTKa-2. 147.), 1771-ben 8,8 (HuZaTKa-2. 149.), 1777-ben 10,4 (HuZaTKa-2. 158.), 1779-ben 7,29 (HuZaTKa-2. 161.), 1782-ben 7,80 (HuZaTKa-2. 163.), 1783-ban 7,57 (HuZaTKa-2.166.), 1791-ben 7,53 (HuZaTKa-2. 171.), 1792-93-ban 22,71 (HuZaTKa-2. 173.). Kitid: 1777-ben 7,36 (HuZaTKa-2. 179.), 1782-ben 5,41 (HuZaTKa-2. 181.), 1783-ban 6,36 (HuZaTKa-2. 183.), 1799-1802-ben 33,74 (11,24 átlag) (HuZaTKa-2. 211.), 1804-ben 10,30 (HuZaTKa-2. 213.), 1805-ben 6 publicatioból 16,21 (HuZaTKa-2. 216.), 1806-ban 15,90 (HuZaTKa2. 217.). Rákösd: 1763-ban 4,66 (RákosdLvt III/3.), 1766-ban Fazakas György egyházfi keze alá ment perselypénz. Nota bene: Ebben is vagyon ópénz dr 48, összesen 3,10 (HuZaL-Iratok 7. sz. 4-5.) A vizitáció jegyzőkönyvének kivonatos szövegét lásd még: LibEccl RákosdLvt. 2-3., 1773-ban 11,81 (HuZaL-Jkv. 1/3. 73.), 1768-ban 5,14 (RákosdLvt. III/3.), 1769-ben 6,83 (RákosdLvt. III/3.), 1776-