Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.
Az egyházközség, mint gazdasági intézmény
41 Az egyházközség, mint gazdasági intézmény után a fiatal tanító beköltözhessen abba, 2 , 1800-ban pedig Algyógyon a lelkészi lakás egy részét egy örménynek adták ki, aki 6 Ft házbért fizetett. 27 8 Perselypénzből (publicatioból) származó bevétel Az egyházközség általános pénzügyi állapotát tekintve a perselypénz gazdasági potenciálja szinte elhanyagolható volt, ami különösen hangzik a mai ember fülének, hiszen manapság a perselypénz számottevő része az egyházközségi bevételnek (egészen természetszerűen értékelődött fel a perselypénz, mint jelentős bevételi tétel, miután az egyháztól elvettek minden egyéb megélhetési forrást). A perselypénz korabeli rendeltetése egyébként egészen más volt, mint manapság: a perselyes adakozásból segítették a szűkölködőket, tehát amolyan szociális alapja volt a gyülekezetnek, amelyet a lelkész kezelt és odaadta jó lelkiismeret szerint, a hova legillendőbb és szükségesebb volt - írta elő az 1645. évi marosvásárhelyi zsinat. 27 9 A 18. század közepe tájára rendeltetése - Hunyad-Zarándban legalábbis - megváltozott. A 18. századi híradásokból egyértelmű, hogy a perselyes adakozás nem volt mindennapi gyakorlat a vasárnapi istentiszteleten, a persely nem állt állandóan a templomban (mint manapság), évente csak a nagyobb ünnepeken tették ki, és a lelkész mindig gondosan felhívta az istentiszteleten megjelent hallgatók figyelmét az adakozásra (innen származhat latin megnevezése is: publicatio - kihirdetés, nyilvánossá tétel). Lévén, hogy többnyire úrvacsoraosztással egybekötött ünnepi istentiszteletekről volt szó (az úrvacsorában kapott ajándékért a megajándékozottak hálából közölték a maguk javait a rászorulókkal), úgy gondoljuk, hogy a helyenként Erdélyben ma is élő szokás (a hívek az úrvacsoraosztás alkalmával az úrasztalra helyezik rendkívüli pénzadományukat) ennek az egykori perselyezési gyakorlatnak az emléke. A jegyzőkönyvekben ide vonatkozó általános rendelkezések a század közepéről származnak. Az 1748. esztendei Rákosdra kiszállt vizitáció elrendelte, hogy a nunc in posterum [mostantól fogva] a perselypénz legyen az egyházfiú uramnál. 28( 1 A perselypénznek elég sok rendeltetése lett: részben a lelkész stoláris jövedelmét képezte, részben a lelkészi lakás tatarozására használták (később vagy másutt ehhez hozzájárult még a mesteri lakás is), aztán fordították egyéb apróbb kiadások fedezésére is. A célirányos felhasználás gyülekezetenként változott. 1772-ben pl. Rákosdon deliberative haggya a Szent Visitatio, hogy többször ezután hordókötésre ne tégyenek a perselypénzből költséget, hanem vagy a régi végezés szerint házanként fizessenek arra egy-egy garast, vagy pedig egyebünnen csinálják ki, egymás között léjendő megegyezés szerint, mivel a tiszteletes loci ministernek stolaris fizetése, 2S 1 Vajdahunyadon pedig 1802-ben favásárlásra is költöttek a perselyből. 28 2 A perselypénz felhasználása terén valamelyes céltudatosság a századvég körül sejlik az egyházmegyében, amikor a vizitáció két gyülekezetben is kizárólag a lelkészi és mesteri lakások állagának megőrzésére rendelte a perselyes adományt. Brádon 1796-ban igen részletes intézkedést vetettek papírra, ebben találkozunk először, az úrvacsoraosztásos istentiszteleten túlmenően, a perselykitétel alkalmainak tételes felsorolásával: a Szent Visitatio felvévén úgy találá, hogy csak a nevezetesebb sátoros és más Úr vacsorája osztása innepén tétetett ki. Ahonnan továbbra az végeztetik: 1. Hogy a persely minden hold megújjulása első 27 7 HuZaTKa-2. 286. 27 8 HuZaTKa-1. 70. 27 y Illyés 83. A marosvásárhelyi zsinat, 1645. 28 0 RákosdLvt. 1/12. 28 1 HuZaL-Jkv. 1/3 .-49. 28 2 Uo. 1/5. 571.
