Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.

Az egyházközség, mint gazdasági intézmény

38 Az egyházközség, mint gazdasági intézmény kább a módosabb nemesi hitelezők vagy a tehetősebb gazdák fizettek pénzben; mindenesetre a kamatmegváltás e formája általános a térségben.) Rákosdon már a század első harmadában minden forint után négy kupa bort kellett fizetni, 1719-ben pedig 50 Ft interesse 25 veder bor volt,

2 '

8 1745-ben 14 Ft kamatja már 21 veder borra emelkedett, 1764-ben pedig 2 forint hároméves kamatja 2 veder, 2 kupa bor volt.

25

9 Ez az adatsor és százalékérték nem sokat mond a mai embernek (azért sem, mert nincs adat arra, hogy pl. '45-ben a 14 forint kamatja egy évre való-e vagy többre), legfeljebb annyit, hogy elég sok bor került az egyházközség pincéjébe, amelyet pénzre válthattak át. Sokkal többet tudunk meg az effajta bevétel mértékéről, ha összehasonlítjuk a többi adattal. Vegyük az 1719. esztendőt, amelynek bevétele 50 Ft után 25 veder bor kamat volt. 1717-19 között egy veder bor ára helytől függően igen változó (sokszor még ugyanazon településen belül is): Rákosdon 1717-ben egy veder bor 54 dr-ért cserélt gazdát, ugyanazon mennyiséget Déván 1718-ban 98 dr-ért adták el, 1719-ben Algyógyon már 1 Ft 44 dr-t ért,

26

0 ennek átlaga 0,98, tehát csak ez a bevételi tétel 24 Ft 66 dr-al gazdagította az egyházközséget, akkor, amikor ugyanezen időszakban a perselypénzből évente alig 7 Ft-ot kasszírozott a dévai egyházközség (1718), 1719-ben pedig 13 Ft-ot adott ki a lelkész felszentelési költségeire, és összesen 3,46 Ft-tal segítette a gyülekezet legátusát a három ünnepen.

26

1 Ha ehhez az egyetlen bevételi tételhez hozzávesszük a többi kamatértéket is, az egyházközség éves jövedelme, csak a terményre átváltott kamatokból, elég számottevőnek mutatkozik. De még így sem kaptunk igazi képet a kamatbevétel mennyiségéről, hiszen ez az alaptőke nagyságától függött, ez pedig gyülekezetenként változott: volt néhány száz forint alaptőkével gazdálkodó gyülekezet, de akadt jóval ezer forint fölötti összeget kamatoztató közösség is. A század hetvenes éveiben a kamattermények mértéke megnőtt (az infláció-növekedés mértékét követhette). 1771-ben a vajdahunyadi egyházközség 102 Ft éves kamatjövedelemből 16,50 Ft volt a 33 veder bor eladásából származó rész, ami vedrenként 2 Ft árat jelentett.

26

2 Egyéb kamatnemekkel is találkozunk: Vajdahunyadon a mester 10 Ft-ja után esztendőnként praestált Detsi István interes fejébe egy-egy pár csizmát, Bós nevü faluban ugyanazon eklézsiának vagyon elocálva 50 ft., ez után interesbe adnak a papnak esztendőnként 16 ~ tizenhat szekér tűzifát.

26

3 Kamatszázalék A különböző tájegységeken tapasztalt eltérő kamatláb azt sejteti, hogy a kereslet-kínálat elvét alkalmazták (legalábbis a kamat állami szabályozásáig): minél kisebb volt a kereslet a hasznosítható alaptőke iránt, annál alacsonyabbra hozták le az éves kamatot, hogy a ha25

8 HuZaL-Jkv. 1/2. 129., 1/2. 142. 25

9 RákosdLvt. III/3. 26

0 Tovább is lehetne gyarapítani a bor árának számsorát, de csak árnyalnánk az átlagot, lényeges változást nem eredményezne ebben a korszakban. Rákösd: HuZaL-Jkv. 1/2. 108. Déván 1718-ban 7 veder bor 6 Ft, 9 dr-t ért. HuZaTKa-1. 271. Bor urn. 16. A bort eladván, volt árra ft. 21,6. Uo. 28. 26

1 HuZaTKa-1. 271-273. 26

2 HuZaL-Jkv. 1/3. 74. 1772-ben összesen 34 veder és 1 kupa bora gyűlt az eklézsiának a kamatból (Rákösd, 1772/5-0.); 50 vonásforint intereseként könyveltek el, talán egy évre 5 Ft 2 dr-t (Rákösd, 1773/4 -o.); egyéves kamatjövedelem 21 Ft, 7 dr volt, akkor, amikor az önkéntes adományok összege 18 Ft, 1 dr volt (Rákösd, 1773/4-0.). 26

3 HuZaL-Jkv. 1/3. 7., 1/5. 339.