Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.

Az egyházközség, mint gazdasági intézmény

33 Az egyházközség, mint gazdasági intézmény tott vizitáció 1791-ben felhívta a kurátor figyelmét arra, hogy gondosan vigyázzon a stabilis fundúsra, hogy annak interesse faljon, mind pedig a papi conventiot illendőképpen számba vegye, hogy élhessen a szegény egyházi atyafi az oltárról, mert az Evangyéliumnak Ura rendelte, hogyha Evangyéliumot prédikál, élhessen az Evangyéliumból,

22

1 Az alaptőke és az egyéb egyházi vagyon kezelése egyébként teljes mértékben egybevág a gondnok és a világi testület 18. századi feladatával. Az alaptőkét tehát a gondnok kezelte, annak egy része a lelkésznek, más része a mesternek, harmadrésze különböző egyházi kiadásokra, szent végekre kamatozott (az adományozók szándéka szerint), anélkül tehát, hogy csonkulását megengedték volna. Kötelező terménybeszolgáltatás és pénzadó A terménybeszolgáltatásból és pénzadományból összegyűlt egyházi vagyon tulajdonképpen csak átmeneti tétel volt, hiszen annak igen kevés hányada került be az egyházközség csűrébe vagy ládájába, nagy része a lelkész és a tanító javadalmazását szolgálta, amit a díjlevél (conventio) szabályozott, ezt pedig a felettes egyházi hatóság szavatolta az egyházi szolgáknak. Nem kell adatsort felhozzunk annak igazolására, hogy mindegyik egyházközségben a legtöbb gond hátralék ügyben volt, magyarán: a hívek vonakodtak fizetni. Az általunk vizsgált területen szinte általános az, hogy a gyülekezeti tagok jelentős hányada mindig késett a beszolgáltatással. Ezért nem volt ritka az, hogy a vizitáció karhatalommal fenyegetőzött

22

2 (a barchium seculare képviselője általában elkísérte az esperest látogató körútjára, és puszta ottlétével is jelezte az egyházi látogatás közjogi érvényét), aztán pénzbírságot helyezett kilátásba, természetesen a hátralék kötelező behajtásán túl,

22

3 máskor a hívek lelkiismeretét célozta meg, efféle bibliai argumentációval: nem vitézkedik senki az maga zsoldgyán, azért ha az lelkieket szeretik elvenni, ne vonnyák el az testieket őkegyelmektől [ti. a lelkészektől]. Külömben mind káros, mind gyalázatos lészen, ha mi fogjuk meghvenni - mondja a Rákosdon tartott vizitáció 1691-ben.

22

4 Öt évvel később Alpestesen a borbeadást próbálják meg kijátszani a helybeliek: Némellyeknek teremvén bora, uzsorába adgyák, s úgy akarnak fizetni a papnak, mint akiknek borok nem terem. A vizitáció pedig ezt a végzést hozta: A pap, mester jövedelméből uzsoráját ne fizesse, ha el fizeti, a bornak valorát adgya meg}

2

5 Mások is nagy leleménnyel próbáltak meg kibújni a kötelezettségek alól: hivatkoztak arra, hogy kiközösített állapotuk miatt rájuk nem vonatkozik a fizetési kötelezettség,

226 csökkentést (diminutio) kértek, mert özvegyek (ezt rendszerint meg is adta a vizitáció),

227 az adóssággal elszöktek, hosszú idő után visszatértek a gyülekezetbe és a távollét miatt vonakodtak fizetni stb.

22

s A zsellérek szinte mindig megpróbálták kijátszani a fizetést.

22

9 So22

1 HuZaL-Jkv. 1/4. 189. 22 Uo. 1/1. 34., 91-92., az adóst által kell adni a szolgabírónak ad exequendum 1/3. 239., 1/4. 24. aki borbeli adósságát nem rendezi, arra tisztet hozunk - mondja a vizitáció 1/1. 168. 22

3 Uo. 1/1.34., 1/1.91. 22

4 Uo. 1/1. 92. 2

2~ A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere. I. 1686-1807. AlgyógyHaró. Összeállította, sajtó alá rendezte. Bevezető tanulmánnyal, jegyzetekkel és mutatókkal közzéteszi Buzogány Dezső-Ősz Sándor Előd. Kolozsvár 2003. 86. [A továbbiakban: HuZaTKa-1.]. 22

6 HuZaL-Jkv. 1/1. 34. 22

7 Uo. 1/3. 145. 22

8 Uo. 1/3. 239. 22

9 HuZaL-Jkv. 1/3. 238., 1/4. 244-245. A zsellérek tartoztak fizetni mind a lelkésznek (50 pénzt), mind a tanítónak (25 pénzt), amelyet, ha nem fizettek meg, az egyházfinak kellett gondoskodnia a pénz beszedéséről. HuZaL-Jkv. 1/4. 244-245.