Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.
Az egyházközség, mint gazdasági intézmény
28 Az egyházközség, mint gazdasági intézmény ecclesiaban levő curatoroknak és választott embereknek s szentegyház-fiaknak tiszteletes esperest uramék a következendő vizitációkor instructiot adjanak ki. 5 Ez a zsinat dolgozta ki 15 pontban a világi testület feladatkörét (érdekes, hogy az egyházfi kötelességére nem térnek ki, talán mert azokat a Geleji-kánonok eléggé alaposan körülírta). Bár e fejezetben csak a gondnokról beszélünk, mégsem csak azon pontokat emeljük ki, amelyek őreá vonatkoznak, hanem ismertetjük az egész szabályzatot, hiszen (tudomásunk szerint) ez az első zsinati szabályozása az egyházközséget irányító világi testületnek, nem beszélve arról, hogy az anyagi dolgok intézésében igen jelentős, ha nem egyedülálló testületről van szó. Az első két paragrafus általában beszél a „választott emberekről" és megalapozza a testület tekintélyét a gyülekezet előtt (büntetést is kilátásba helyez azoknak, akik parancsukra nem engedelmeskednek), majd szól a konkrét, napi kötelességekről. A gondnok feladata hírré adni a megyének, ha valaki szidalmazta a lelkészt, és tartozik a megye mellette felkelni és az olyan embert a nemes szék constitutioja szerint megbüntetni. A 4. pont előírja, hogy a megye bonuimra jól gondot viseljen, magától se pénzét, se búzáját etc. a megyének ki ne adhassa, hanem a több választott embereknek, patronusohiak, predicatoroknak presentiajokban, és számot adjon mindenről. Az 5. pedig arról intézkedik, hogy gyűlést ne délután, hanem délelőtt hívjon egybe, hogy a dolgok boldogabbul folyhassanak. A testület döntéseinek, bírság terhe alatt, mindenki engedelmességgel tartozik - szól a 6. paragrafus, a következő pedig így rendelkezik: a praedicator és a mester fa-bérit esztendőként SzentGyörgy és Pünkösd között megvigyék, elvehető jó szekér fákat, melyre is kötelessége szerint viseljen gondot a curator. A 8. pont az egyház egyik kiváltságát, a belső törvénykezést védi, megtiltván bárkinek, hogy külső prókátort vigyen a gyülekezetbe ügye intézésére, a 9. pont pedig arról intézkedik, hogy e szabályzatot minden esztendőben ismertessék a gyülekezet előtt, hogy senki magát ne menthesse azzal, hogy nem tudta s nem hallotta a megye rendelését. Ugyancsak konkrét rendelkezést tartalmaz a 10. pont: predicator és mester bérének beszolgáltatásának idején a curator és választott emberek igaz, jó, elvehető töi'vény kévét vigyenek a parochiális házhoz, amelyhez is limitáltassék a predicator s mester bérinek bészolgáltatása, in casu contrario, ha ki olyat nem vinne, a curator maga rejiciálja, a következő pedig, a Főkonzisztórium rendelkezése értelmében, megengedi, hogy a zabadót pénzen megváltsa bárki, akinek zabja nem terem. Gondnokválasztásra minden második esztendőben Szent Mihály napján kerülhet sor, amikor a régi kurátort akár meg is tarthatták tisztségében. Amennyiben a tisztikart teljesen megújították, a megválasztottak sub poena ft. 12. tartoztak felvenni s viselni előttük levő officiumokat - mondja ki a 12. és 13. pont. Feladatkörük alábbi leírását a gondnokok ne tekintsék véglegesnek és lezártnak, hanem ha mi közönséges jót Isten dicsőségére, ecclesia javára valót a megye felhasználhat, ezekhez többet is adhat, tehát a választottak lelkiismeretére és buzgóságára bízza a szabályzat előírásán túlmenő egyházi szolgálatot. Amikor már azt gondolnánk, hogy ezzel az általános határozattal befejezik a szabályzatot, még egyetlen pont erejéig visszatér a zsinati határozat a gondnok és a „választott emberek" gyakorlati-munkaszervezési feladatához: ha bármiféle javítási munkába kezdettek, közmunkásokat juxta dignitatem vezéreljenek a munkára, és ecclesianak mivoltához és számához képest tizedekre osszák fel az gyülekezetet a választott emberek között, hogy ne töltesse egész megyével az időt a curator. 1 6 Az elkövetkező időszakban a testület konszolidációja történt meg, olyannyira, hogy 1747. június 18-án, a magyarigeni gyülekezetben összegyűlt zsinat, Deáki Filep József püs18: 1 Conclusiones Sanctae et Orthodoxae Synodi Generális, anno 1722. die vero 14. lunii in oppidoMarus-Vásárhely. Illyés 196-201. 18 6 Uo.
