Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 3. Marosnémeti-Zejkfalva (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-3.) Kolozsvár 2007.
Az egyházközség, mint gazdasági intézmény
27 Az egyházközség, mint gazdasági intézmény mert ők a háromszoros kepefizetéssel magukat ez alól felmentették. Az egyházközségi vagyon fölött kellett tehát gondosan őrködnie és annak adminisztrálását az egyházfitól számon kellett kérnie: Minthogy minden esztendőben, a canon szerint, e helységben visitatio nem lészen - mondja ki a Gyulafehérváron tartott ugyanazon generális vizitáció 3. határozati pontja -, tehát újesztendő napja előtt megyebíró uramék az egyházfiaktól számot vegyenek és az újesztendei partialisban az extractust az urbariumba adják bé, hogy tandem tempore visitationis [még a vizitáció ideje alatt] magok is ő kegyelmek arról tisztában ratiotinalhassanak de bonis ecclesiae, ugyanakkor az ecclesiaban lévő difficultásokat és az ecclesiasticusok ellen eshető querelajukat conscientiose roportálják, melyet a partialis jórendben venni és orvosolni el ne mulasson, 18 2 Nem tudni mennyire volt ez a gyakorlat helyhez kötött, az egyházközség és iskola tekintélyes vagyona miatt csak gyulafehérvári specialitás, és mennyire terjedt ki az egész erdélyi református egyházra. Mindenesetre ebből az esetből az is megállapítható, hogy a világi gondnoki testület megjelent egyházközségi szinten is, benyújtotta igényét (reméljük egyház iránti elkötelezettségéből adódóan) az eklézsia külső, anyagi dolgainak intézésére, tehát helyi szintre is leképeződött a korabeli legfelsőbb egyházkormányzat sajátos szerkezete. Az egyházfinak a Geleji-kánonokbm rögzített eléggé gazdag és szerteágazó feladatkörét a századforduló táján megosztották, sokrétű tevékenységét visszabontották a gyakorlati munka szintjére, és a megmaradt feladatból körülírták a gondnoki tisztséget, az egyházfi fölé rendelve őt (legalábbis ez látszik az említett gyulafehérvári esetből, hiszen a gondnoknak tartozott számadással). Az 1714. évi kiiküllővári zsinat, ugyancsak Gyulafehérvárral kapcsolatosan, említi a gondnoki tisztséget - az iskolának járó kelneki dézsma adminisztrálásában volt jelentős szerepe. I X' Ugyanezen évben a Bodokra összegyűlt generális zsinat, döntéseinek 7. pontjában már általában szól a tisztségről, amikor felhívja a „megyebírák" figyelmét, hogy az adjunctusokkal egyetemben viseljék jól magukat és a lelkészekkel ne veszekedjenek, fizetését pedig szolgáltassák be, különben amoveáltassanak ab ojficio, sub poena majoris contumeliae [szégyenteljes büntetéssel tétessenek ki hivatalukból]. 18 4 A három egyházközségi tisztséget (gondnok, egyházfi, adjunktusok) 1722-ben is együtt említik a marosvásárhelyi zsinaton, ahol a zsinati atyák próbát tettek arra, hogy evangélikus mintára általánossá tegyék a gondnoki intézményt az egész erdélyi református egyházban: az evangélikusok ususa szerint légyen egy bizonyos értelmes és a megyében elsőbb residentiaju ember, aki a megye pénzét procurálja és számot adjon róla, (hogyha nem ratiotinálhatna, lenne fundusa, az ecclesianak honnan vehessen contentumot magának), vagyha ezt nem lehetne, curator legyen minden helyen, a megye pénze s bonumai conservatiojára s erogatiojára. A zsinat azt is elrendelte, hogy ugyanazok, vagyis a megyében elsőbb residentiajú emberek közül választott emberek is állíttassanak fel [...] capax curatorok. Gyakorlati megfontolásból a tehetősebbek, lehetőleg a nemesek közül választott tisztség és testületi tagság azon korábbi sejtésünket támasztja alá, hogy a presbitérium hosszú ideig nem lett a megálmodott demokratikus egyházközségi testület. A legfelsőbb szintű világi gondnoki testület gyülekezeti szintre történő levetítődésével állunk tehát szemben, amikor a világi elem az egyházközségek korábbi szerkezetét elkezdte feszegetni. Az intézmény újszerűségét az mutatja, hogy a zsinat felszólította az espereseket, hogy az ' Illyés Géza: Az erdélyi református zsinatok emlékei és végzései. Kézirat az Erdélyi Református Egyházkerületi Levéltárban. 1940-1942. (A továbbiakban: Illyés) 164-165. 1X 3 Küküllővár, 1714. június 11. A zsinat határozata a gyulafehérvári eklézsia kérésére. Bod Péter: Erdélyi református zsinatok végzései 1606-1762. [A továbbiakban: Bod] Kolozsvár 1999. 65. 18 4 Constitutiones sanctae visitationis generalis per clarissimum superattendentem Stephanum Kolosvári anno 1714. Bodokini celebratae. Illyés 182-183. •
