Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 2. Hátszeg - Marosillye (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-2.) Kolozsvár 2005.

A vizitáció mindennapjai

8 A vizitáció mindennapjai A vizitáció helyszínét illetőleg is érdekes adatokat tartalmaz az alább közölt anyag. A nagyobb egyházközségekben (Alpestes, Rákösd, Lozsád, Nagyrápolt, Algyógy, Déva, Vajdahunyad, Hátszeg stb.) a vizitáció többnyire a lelkészi lakáson zajlott le, talán mert ezek kényelmes, udvarházszerű épületek voltak, tehát itt minden lehetőség adott volt a nagyobb testületi tanácskozására és a kényelmes munkavégzésre. De ez sem volt mindig szabály, hiszen Vajdahunyadon például nem mindig a parókián tartották a vizitációt, hanem, különösen az 1790-es években, Beri voi István házánál. A kisebb gyülekezetekben, sok esetben a helyi patrónus (általában a gondnoki tisztet ellátó személy) udvarházában látta vendégül a vizitációt. Bácsiban dévai Nagy István házánál zajlott le az egyházlátogatás, Malomvízen és Oraljaboldogfalván a Kendeffi udvarban, Kristyoron a Kristsori, Ribicén a Ribitzei, Marosnémetiben a Gyulai vagy a Bartsai udvarokban stb. A Hátszeg vidéki gyülekezetekben (Fehérvízen, Borbátvízen, Felsőszálláspatakon, Nagyklopotiván) pedig csak elvétve vizitáltak a parókián, sőt még az is előfordult, hogy Galacról átmentek Pujra, Tustyáról pedig Alsófarkadinra valamely patrónus udvarházába. Vizsgálat és fegyelmezés Amint az idézett 88. kánonban olvashattuk, a vizitáció elsőrendű feladatai közé tartozott, az alapos számbavétel mellett, az egyház-fegyelmezés is, amely kiterjedt mind, az egyházi szolgákra (lelkipásztor és tanító), mind a gyülekezet világi tagjaira. Az egyházlátogatás érdemi részének lefolyását az igen részletes 88. kánon határozta meg. Azzal kezdődött, hogy a gyülekezeti tagokat lelkipásztoruk, illetve tanítójuk erkölcsi életéről, szolgálatáról, híveihez való viszonyulásáról kérdezték. Bár a Geleji-kánonok éberen őrködött a tan tisztasága fölött, kiemelt tanfegyelmi esettel itt nem találkoztunk, viszont, különösen a 17-18. századok fordulóján igencsak odafigyeltek a liturgia egyes elemeinek használatára (Lozsádon

1

0 és Alpestesen" pl. keményen megrótták a lelkészt, amiért elmulasztotta az istentiszteleti bibliaolvasást: caputot nem olvas). Ellenőrizték a bűnbánati

1

2 és a szokásos csütörtök délutáni istentiszteletek tartását.

1

3 a betegek látogatását,

1

4 a házassági jog előírásainak betartását (a háromszori kihirdetés, 5 az idegenek

1

6 és az éretlen korú iijak kizárólag szülői beleegyezéssel történő összeadása stb.).

1

7 Orvosolták a zavaró szélsőségeket: a túl hosszúra nyújtott prédikáció miatt gyakran panaszkodtak a gyülekezet tagjai,

1

8 de az is előfordult, hogy 1690-ben Küküllővári Péter hátszegi j)apot a könyv nélkül való könyörgésiben megeső sok alkalmatlanságért panaszolták be.

1 Kristyoron azért panaszol az eklézsia, mert a lelkész a mi hazánknak szokása ellen a templomban könyvből könyörögne és a prédikállásban is ritkán gyakorolná magát.

2

0 Gondosan vigyáztak arra, hogy a lelkész a szórványokban és a leányegyházközségekben is rendszeresen tartson istentiszteletet, anélkül, hogy a mater hiányt szenvedne.

2

1 Kereszteléskor gyakran okozott gondot az, hogy a keresztanya görögkeleti vallású volt. Körösbányán hangzott el 1775-ben a panasz, hogy a 1

0 HuZaL-Jkv. 1/1. 32. 1

1 Uo. V\. 165. 1

2 Uo. 1/5. 733. 1

3 Uo. 1/2. 73-74. 1

4 Uo. 1/2,143., 1/4. 32. 1

5 Uo. 1/3. 118. 1

6 Uo. 1/1.35. 1

7 Uo. 1/5. 2. 1

8 Uo. 1/1. 152-153. 1

9 Uo. 1/1.71. 2

0 Uo. 1/3. 59. 2

1 Uo. 1/5. 399., 733.