Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 2. Hátszeg - Marosillye (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-2.) Kolozsvár 2005.

Tárgymutató - Témák szerint

528 Tárgymutató Lélekszám. Marosillye. A Vizitáció számba vette „mind a nemes eklézsiában, mind az ahhoz tarozó filialisokban élő eklézsia minden tagjai számbavétetének és találtatának 108 ~ száznyolc lelkek" (Marosillye, 1795/1-ben). Lelkész, minister. Hátszeg. „Amikor egy tál étket, egy cipót s egy kupa bort küldenek az harangozásért, az a mesteré, 12 pénz a ministeré. Ha pedig 24 pénzt fizetnek, osztozzanak egyiránt a minister és mester" (Hátszeg, 1686/Deliberatum/5.); „főispán Naláczi István uram őkegyelme cum dolore vádollya [a lelkészt] részegeskedéssel, negligentiaval és könyv nélkül való könyörgésiben megeső sok alkalmatlansággal, battologiával [haszontalan szószaporítás]" (Hátszeg, 1690); serkenti a híveket a vizitáció, hogy mind a lelkésznek, mind a tanítónak adják meg amit nekik fizetésként ígértek (Hátszeg, 1690/2); „harangozásért való fizetés praedikator és mester között oszollyon aequaliter. Justum, hogy a mester harangozván, lássa fáradságának hasznát ő is" (Hátszeg, 1690/NotaBene); a hátszegi lelkészt megdicséri a vizitáció, mert jártas a román nyelv területén (de linguae valachicae peritia) (Hátszeg, 1694); Csáki Miklós lelkész nem fogadja, sőt kitoszogatja („kiizogatta") a vizitáció tagjait házából, mert perben állt a megyével (Hátszeg, 1705); a beszolgáló lelkész a lelkészi fizetés felét kapta (Hátszeg, 1717 Szeptember/I.); „a zsellérek a parochustúl dependeállyanak, minden jó és tisztességes dolgokban engedelmeskedgyenek" (Hátszeg, 1717 Szeptember/V.); „végeztük, hogy a zsellérektől járandó taxa és házbér az parochusak és ecclesia között aequaliter dividáltassék, fele a parochusé, fele része penig az ecclesiajé legyen" (Hátszeg, 1717 Szeptember/VI.); panaszolja az ekklézsia, hogy a lelkész „oláh nyelven nem fungál, déllyesti praedicatiokat elmulattya" nem látogatja a betegeket, a zsellérkenek megengedi, hogy az egyház birtokán kocsmát működtessenek, „a zsellyérei között verekedik és attával-teremtettével és szucz fúttal" szitkozódik (Hátszeg, 1719); panaszolja a lelkész és a mester, hogy fizetésüket illetően sok a kintlevőség (Hátszeg, 1772/4-o); „a tiszteletes loci minister némü-némü idegenséggel és durvasággal viseltetvén az ekklézsia tagjaihoz", mert a hívek templomba nem járnak, munkát nem végeznek (Hátszeg, 1778/1-mo); a lelkész panaszolja, hogy még nincs konvenciója, és nem tudja, kitől mennyi bért kérjen (Hátszeg, 1792/1-mo); a lelkészi jövedelem megjobbítására tett adomány (Hátszeg, 1796/11. [280]); báró Naláczi István adománya a lelkészi szolgálat honorálására (Hátszeg, 1802/II./c.); a vizitáció inti a lelkészt, hogy „vasárnapokon szorgalmatosan vigyázzon a harangozásnak idejére, hogy az se igen idején, se későn ne essék, és azt úgy intézze, hogy a filialis ekklézsiákban lévő hallgatói az isteni tiszteletre elérkezhessenek" (Hátszeg, 1804/1.). Hosdát. „Vágynák botránkoztató személyek, akik az itt nyomorgó ministereket (úgy hallatik) attával szidták" (Hosdát, 1702/1. és Ad 1-mum); a lelkész panaszolja, hogy nincs amiből tisztességesen megéljen, vizitáció utasítja a presbitériumot, hogy minden évben vizsgálja felül a conventiot „secundum facultatem individuorum" és adja meg a lelkésznek járó méltó fizetést, az egyházkormányzást pedig együtt végezze a lelkésszel és ne éljen vissza tekintélyével (Hosdát, 1790/3-tio); panaszol a lelkész, hogy esztendőről esztendőre elmarad a bér beszolgáltatása (Hosdát, 1792/2-do; 1793/2-do); az arendátor más bort addig nem árulhat, amíg a lelkész és a mester borát meg nem veszi jó áron (Hosdát, 1793/Panaszul). Kéménd. A harói filia kéri, hogy a lelkész legalább kéthetente vasárnap délután istentisztelet tartson (Kéménd, 1686); a mater és filia tagjait inti a vizitáció, hogy rendezzék a lelkész fizetését, „különben gyalázatos temetések lészen" (Kéménd, 1693/Deliberatum/l.); nem akarják marasztani a lelkészt, a főbírónak nincs ellene kifogása, „a többi pediglen megedgyezett benne, hogy kitudgyák", a filia tiszteletben tartja a mater bármilyen döntését (Kéménd, 1701); akik fizetni nem akarnak, „az minister ne temesse el azoknak halottyokat" (Kéménd, 1702/Deliberatum/3.); a lelkészt inti a vizitáció, hogy a szokásos csütörtöki istentisztelet rendszeresen tartsa a filiában, különben „az ecclesiatica censurat el nem kerüli" a „harangozásnak bévett rendit is observállya" (Kéménd, 1716/1./Deliberatum); a kéméndi parókia leégett, a lelkész a filiába, Haróra költözött, saj-