Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 2. Hátszeg - Marosillye (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-2.) Kolozsvár 2005.

Tárgymutató - Témák szerint

Témák szerint 529 nálja, hogy az istentiszteleti alkalmak emiatt nem lehetnek annyira rendszeresek, mint korábban, ígéri, hogy felépülvén az új lakás, gondja lesz majd megint a gyülekezetre és a reggeli harangozásra (Kéménd, 1765/1-mo); inti a vizitáció a helyi tisztségviselőket (a gondnokot és a lelkészt), hogy az ekklézsia beleegyezése nélkül, egymás tudtán kívül pénzt ki ne adjanak (Kéménd, 1766); a lelkész szalmát adott a parókia fedésére (Kéménd, 1775/6to); a mesterek, Partialison hozott döntés értelmében, tanítania kell a kéméndi gyermekeket, hogy ne kelljen más faluba menniük (Kéménd, 1777/1-mo); a mester munkájával nincsenek megelégedve, mást akarnak, a vizitáció „consolatiot" akar a mesternek adni és felajánlja a fejérvízi lelkészi állást (Kéménd, 1777/4-to); ); a mester lelkészi szolgálatot is végez (Kéménd, 1778/2-do); a helybeli gondnok kéri a lelkészt a vizitáció tagjai előtt, hogy „igyekezzék magát jobban-jobban a papi szelídséghez, kígyói okossághoz, galambi jámborsághoz szoktattni, a morositast, magát másokkal kedvetleníttő durvaságot eltávoztattni és kinek-kinek személlyéhez, rangjához lehetőképpen alkalmaztattni" (Kéménd, 1790/l-o). Kitid. A helyi lelkész mellé, „megnehezedett állapottya" miatt, gondnokot állítanak, „hogy egymással megegyezőleg az ekklézsiának terhét könnyebben hordozhatnák" (Kitid, 1773/4to); Nalátzi András állította, hogy a lelkész feleségét kurvának nevezte, a vád alaptalan, a vizitáció ezennel eláll attól, hogy polgári pert indítson, amiért nemcsak a helybeli lelkészt, de az egész lelkészi rendet megsértette becsületében, de ezután megteszi (Kitid, 1783/1mo); a lelkész panaszol, hogy nem fizetnek, a vizitáció felszólítja a kurátorokat, hogy az ügyet intézzék el, különben velük fizettetik ki (Kitid, 1783/3-tio); kérdés: hol álljon a láda, a parókián-e, vagy a gondnok házában, válasz: a parókián, de a gondnoknál legyen a kulcs, „hogy egymás híre nélkül egyik se nyúlhassan a ládába" (Kitid, 1792/2-do); „Ajtai Getse Mihály, életében borbereki református pap, Kitiden való malmának jövedelméből adott" pénzt a gyülekezetnek (Kitid, 1799/8-vo). Klopotiva. Panaszol a lelkész, hogy a zsellérházban lakik, az eklézsia ígéri, „hogy parochianak való fundust szerez és ecclesia házát csináltat" (Klopotiva, 1719.); az elhunyt lelkészt (Borosnyai Lukáts Istvánt) az eklézsia a saját költségén temetteti el, meghívja fiát, a fogarasi tanítót a lelkészi hivatalra (Klopotiva, 1771/5-to); Borosnyai Lukáts Mihályt egyhangúan megválasztják lelkésznek 1772. júliusában (Klopotiva, 1773/1-0); „a tiszteletes loci minister papi conventioja újj szemre vétetvén" (Klopotiva, 1773/3-tio); panaszol a lelkész, hogy némelyek megcsonkítják a fizetését (Klopotiva, 1776/1-mo); panaszol a helyi gyülekezetben élő nemes ember, hogy a lelkésznek nincs gondja kitetetni a zsoltárok számát az istentiszteleten, ezért, akik később jönnek nem tudják mit kell énekelni és nem énekelnek (Klopotiva, 1778/1-mo); a lelkész templomi szolgálatával elégedett az eklézsia, panaszol, hogy „azt amit építthettne tanításával, elrontya gyarlóságával", viselkedésének híre eljutott az egyházmegyéhez is, inti a lelkészt megjobbulásra (Klopotiva, 1790/1-o.); a lelkész viselkedésében javulás mutatkozik, sőt „a gyermekeket is házába béfogadni és azokkal a jó nevelés és tanítás végett bíbelődni nem sajnálja" amit honorálni akar az eklézsia (Klopotiva, 1791/1-mo.); a lelkész „az egyházi igazgatásnak, praesbiteiumnak semmi hasznát nem tapasztalja" (Klopotiva, 1791/2-do.); igen választékos szavakkal inti a vizitáció a lelkészt, hogy a hívek közötti viselkedését jobbítsa meg és ne használjon mértéken felül a szeszes italokból (Klopotiva, 1793/1-mo); panasz a lelkész ellen: „tiszteletes uram szereti gyakron az iddogálást, szereti mortificálni egy, más úton feleségét szavaival, beszédjeivel" (Klopotiva, 1796/4-szer.); panaszol az eklézsia két tagja, hogy a lelkész elég gyakran mulasztja el megtartani az istentiszteletet, a lelkész védekezik, mondván, hogy más faluba is jár, egészsége megromlott, öregedő, ezért „bajos magának elébb a toronyba felhágni s harangozni, azután a templomba kántoroskodni, mivelhogy mestert nem tartanak, végre osztán könyörögni s prédikállani, melyek elegedendő erőt kívánnak" (Klopotiva, 1796/6-szor.); két gyülekezeti tag panaszolja a vizitációnak, hogy a lelkész veszekedő, „szóval egyet is mást is sértegető indulattya, házsártos" természetű (Klopotiva, 1796/6-szor.); öt éve 1796-tól már lelkészt keres az eklézsia (Klopotiva, 1802.);