Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 2. Hátszeg - Marosillye (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-2.) Kolozsvár 2005.

Tárgymutató - Témák szerint

Témák szerint 525 ekklézsia clenodiumi megvagynak a relatio szerint in statu quo fuerunt" (Kéménd, 1790/9no); „az Úr asztalához való készületről, minthogy regestrumat nem talált, megkíványa a törvényes látogatás, hogy minden recenseáltassék és másszor számán bemutattassék" (Kéménd, 1791/5-to). Kitid. „Hellyesnek ítélte a Szent Visitatio a sztrigyszentgyörgyi reformata kisded ecclesia szent edényeit s eszközeit recenseálni" (Kitid, 1776/3-tio/l-3.); a kitidi egyház klenódiumai (Kitid, 1782/5-to/l—3); „az ekklézsia klenodiumocskája régi állapottyában csonkulás nélkül megvagyon" (Kitid, 1790/3-tio); klenódiumok lajstroma nincs, csak közlik, hogy mind megvannak (Kitid, 1791/7-mo); a kegytárgyak, a tavalyi állapot szerint, mind megvannak (Kitid, 1792/4-to); a „szent edények" részletes lajstroma (Kitid, 1799/Szent edények); az úrasztalhoz tartozó kellékek az 1796. évi lajstrom szerint mind megvannak (Kitid, 1802/V.). Klopotiva. 1775 júliusában tolvajok lopták el a klenódiumok egy részét, a lopottak részletes leírása, a megmaradt kegyszerek lajstroma (Klopotiva, 1776/3-tio); „a tolvajok által elvitettetett szent edények közül elékerült az ezüsttángyér illyen inscriptioval: Johannes Pogány curavit fieri Ecclesiae Refor. Klopotivaiensi Ao 1733. Mellyet a tekintetes Nemes Tábla rendeléséből azon tolvajok executiojokra Oláhországba küldetett tekintetes Bakosnyitza László uram hozott vissza Bukuresdről" (Klopotiva, 1777/5-to); újabb adományok, részletes leírás (Klopotiva, 1777/6-to/l—2.); a kegytárgyak felsorolása, „egy ezüst tángyér ilyen írással: Nagy Klopotivai Pogány János, mely a tolvajoktól hozattatott vissza Oláhországból" (Klopotiva, 1782/7-mo/9-15.); a kegyszerek megvannak a tavalyi összeírás szerint (Klopotiva, 1783/7-mo); „a tekintetes nemes ekklézsia clenodiumoccskája most is maga statussában vagyon" (Klopotiva, 1790/9-O.); a kegytárgyak mind megvannak (Klopotiva, 1791/7-mo); részletes lajstrom (Klopotiva, 1796/2szor/1-8); ugyanúgy vannak mint 1796-ban (Klopotiva, 1802/V.). Körösbánya. Az egyházközség kegyszereinek lajstroma (Körösbánya, 1779/2-do); felsorolásuk (Körösbánya, 1781/7-mo.); (Körösbánya, 1781/7-mo.); két óntányér (Körösbánya, 1782/4-to/6.); kettőt említ a vizitáció (Körösbánya, 1796/7-szer/3./l-2.); „a szent edények s eszközök éppen abban az állapotban vágynák, minémüben voltak tavaly" (Körösbánya, 1797/10-szer.); „ezen nemes ekklézsiának immobile bonumai és szent clenodiumai hijjánosság nélkül mind számán vágynák" (Körösbánya, 1806/VL). Kristyor. Korábban eladott klenódiumok kerültek vissza az eklézsia tulajdonába (Kristyor, 1775/5-o); két tétel (Kristyor, 1782/9-no/10-l 1.); felsorolás leírással (Kristyor, 1796/10-szer/1 —4.); „a szent edények és eszközek aszerint és azon számban vágynák, amint tavaly felíratott vala" (Kristyor, 1797/1 szer); „a szent edények megvannak hijjánosság nélkül (Kristyor, 1805/VL). Lozsád. „A losádi ecclesiabúl elveszett egy régi ezüstpohár, melynek széle aranyas volt, Beretzk Márton egyházfiúságában, úgy hallatik pénzt veretett belőlle" (Lozsád, 1702); lajstromuk (Lozsád, [ 1717-1755]/7mo/1-5 ); lajstrom (Lozsád, 1782/7-mo/l-3,5,17-19.); bő lajstroma (Lozsád, 1796/11szer/1-9); Marosillye. „Két ónkanna elveszett, melyek még 1672-ben sem találtattak, vagyon egy helyében Petneházi uram ajándéka, vagyon más egy keresztelő korsó" (Marosillye, 1700/11.); az úrasztali kellékek felsorolása (Marosillye, 1781/11-mo/10—13.); „az Úr asztalához tartozó edények úgymint kanna, pohár, tángyér, abrosz, asztalkeszkenő stb. mind a magok épségében megvagynak" (Marosillye, 1790/6-O.); lista (Marosillye, 1795/14-szer/10-13.); mind megvannak (Marosillye, 1804/VII.). Kocsma. Hátszeg. Megtiltja a vizitáció, hogy a zsellérek kocsmát tartsanak (Hátszeg, 1717 Szeptember/IIl.); panaszolja az ekklézsia, hogy a lelkész „oláh nyelven nem fungál, déllyesti praedicatiokat elmulattya" nem látogatja a betegeket, a zsellérkenek megengedi, hogy az egyház birtokán kocsmát működtessenek, „a zsellyérei között verekedik és attávalteremtettével és szucz fúttal" szitkozódik (Hátszeg, 1719). Hosdát. Az egyház pénze „a fogadó arendajából gyűl akkor [...], mikor arendaba kiadattatik, mikor pedig nem találtatik senki, aki azt arendaba kivegye, akkor a falusiak rendre árulnak benne, mint a falu közönséges korcsomájában, és ekkor semmi jövedelme nincsen abból az eklézsiának" (Hosdát,