Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 2. Hátszeg - Marosillye (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-2.) Kolozsvár 2005.

Tárgymutató - Témák szerint

520 Tárgymutató nak (Lozsád, 1767/Erogatio); panaszol a mester, hogy nem járnak iskolába, azok neveit, akik a gyermekeket elvonják az oktatástól lajstromba szedi és „káplár uraiméknak" átadja megregulázásra (Lozsád, 1771/5-to); megintette a vizitáció az oskolamestert, amiért nem mutat kellő szorgalmat a gyermekek oktatása terén (Lozsád, 1800/2-o); azoknak száma, akik iskolakötelesek és akik iskolába járnak (Lozsád, 1800/3-io); szépen szerepelt a 68 iskolábajáró gyermek, dicséret nekik és a mesternek (Lozsád, 1802/IV.). Marosillye. A parókia és az iskola épülete körüli kerítések rossz állapotban vannak (Marosillye, 1795/7szer); „a vicecurator különösön köteleztetik, hogy ügyeljen az oskolára és mesterre és minden hijjánosságokat kipótolni s mindeneket jó rendbe hagyni igyekezzék" (Marosillye, 1805/IV.). Istentisztelet. Hátszeg. A vizitáció inti a lelkészt, hogy „vasárnapokon szorgalmatosan vigyázzon a harangozásnak idejére, hogy az se igen idején, se későn ne essék, és azt úgy intézze, hogy a filialis ekklézsiákban lévő hallgatói az isteni tiszteletre elérkezhessenek" (Hátszeg, 1804/1.). Kéménd. A harói filia kéri, hogy a lelkész legalább kéthetente vasárnap délután istentisztelet tartson (Kéménd, 1686); az ekklézsiának nincs harangja, az egyházfí szokta a tagokat hívni istentiszteletre bűnbánati héten (Kéménd, 1687/Nota bene); a lelkészt inti a vizitáció, hogy a szokásos csütörtöki istentisztelet rendszeresen tartsa a filiában, különben „az ecclesiatica censurat el nem kerüli" (Kéménd, 1716/1./Deliberatum); a kéméndi parókia leégett, a lelkész a filiába, Haróra költözött, sajnálja, hogy az istentiszteleti alkalmak emiatt nem lehetnek annyira rendszeresek, mint korábban, ígéri, hogy felépülvén az új lakás, gondja lesz majd megint a gyülekezetre és a reggeli harangozásra (Kéménd, 1765/1mo); a filia vonakodik teljesíteni a materrel kötött szerződését a lelkészi szolgálatot és a közös teherviselést illetően, a vizitáció szigorúan figyelmezteti a szerződésre, megoldási javaslatot tesznek az istentiszteletek időpontjára nézve (Kéménd, 1790/2-do). Klopotiva. Panaszolják a lelkészt, hogy nem mindig harangoztat, „a halotti harangoztatással a rendes harangoztatás olykor confundáltatik, mely miatt sokszor megesik, hogy némelyek akkor mennek a templomba, mikor már az isteni tiszteletnek órája eltölt" (Klopotiva, 1778/1-mo); panaszol a helyi gyülekezetben élő nemes ember, hogy a lelkésznek nincs gondja kitetetni a zsoltárok számát az istentiszteleten, ezért, akik később jönnek nem tudják mit kell énekelni és nem énekelnek (Klopotiva, 1778/1-mo); a lelkész templomi szolgálatával elégedett az eklézsia, panaszol, hogy „azt amit építthettne tanításával, elrontya gyarlóságával", viselkedésének híre eljutott az egyházmegyéhez is, inti a lelkészt megjobbulásra (Klopotiva, 1790/1-O.); panaszol az eklézsia két tagja, hogy a lelkész elég gyakran mulasztja el megtartani az istentiszteletet, a lelkész védekezik, mondván, hogy más faluba is jár, egészsége megromlott, öregedő, ezért „bajos magának elébb a toronyba felhágni s harangozni, azután a templomba kántoroskodni, mivelhogy mestert nem tartanak, végre osztán könyörögni s prédikállani, melyek elegedendő erőt kívánnak" (Klopotiva, 1796/6-szor.); a vizitáció „kedvetlenséggel látta, hogy a templom a helységben quártélyozó katonák számára depositoriumnak elfoglaltatott, fegyverekkel, monturokkal [katonaruha! és egyéb katonaöltözetekkel megrakatott" és emiatt nem lehet istentiszteletet tartani (Klopotiva, 1802/VI.). Körösbánya. Panasz, hogy a helyi gyülekezet tagjai nem látogatják a templomot és nem élnek a szentségekkel (úrvacsora) (Körösbánya, 1767/3.); akik elhanyagolják az istentisztelet látogatását és az úrvacsorát, azokat átadják a világi felsőbbségnek (Körösbánya, 1767/3.); panasz, hogy „a keresztségnek alkalmatosságával a kisdedet oláhné, vagy más gyenge személy tartya keresztvíz alá", panasz, hogy istentiszteletre nem járnak, úrvacsorával nem élnek a hívek, ha a soron következőre nem mennek el exkommunikálják és „szamár temetések lészen" (Körösbánya, 1775/3-tio); a vizitáció elé idézték azt a személyt, aki sem templomba nem járt, sem a sákramentumokkal ne élt, a vizitáció pedig szigorúan megintette őt (Körösbánya, 1776/2;do.); a vizitáció elmarasztal két helyi gyülekezeti tagot, amiért nem járnak istentiszteletre, és az Approbatae Constitutiones artikulusával bünteti és átadja őket a