Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 2. Hátszeg - Marosillye (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-2.) Kolozsvár 2005.

Tárgymutató - Témák szerint

Témák szerint 521 magisztrátusnak, ha az elkövetkező három hét alatt hétköznap legalább kétszer, vasárnap pedig legalább egyszer nem mennek templomba és nem élnek az úrvacsorával (Körösbánya, 1783/2-do.). Kristyor. Panaszol az eklézsia a mesterre, amiért „a mi hazánknak szokása ellen a templomban könyvből könyörögne és a prédikállásban is ritkán gyakorolná magát [...] Recommendálja mindazonáltal a Szent Visitatio őkegyelmének a gyermekek tanítása körül megkívántató szorgalmatosságot, azután amennyire érkezhetik a templombéli szent szolgálatokban, éneklésekben, könyörgésekben és olykori prédikállásokban való szorgalmatosságot is" (Kristyor, 1772/2-o); panaszol az eklézsia, mert a lelkész, ígéretéhez híven nem tart istentiszteletet minden harmadik vasárnap, csak úrvacsorát oszt, lelkész azt mondja, hogy a hívek nem tartanak rá igényt, a vizitáció ezt helyteleníti (Kristyor, 1776/1-mo); a gondnok azzal vádolja, a lelkészt, hogy „az olá papnénak halála őkegyelme miatt esett volna, és mint gyilkosnak kezéből soha maga az úri szent vacsorát nem vészi, az Istennek Igéjét is, mint rossz lelkiesméretű embernek szájából nem hallgattya", a vád nem igaz (Kristyor, 1803/1 V/L). Lozsád. Panaszol a lelkész, hogy hívei az istentisztelet nem látogatják (Lozsád, 1686/1.); panaszol a lelkész, hogy a hívek „igen hidegek", van aki húsz éve nem járt a templomba (Lozsád, 1687); panaszol a lelkész, hogy van olyan híve, aki az ő ottléte alatt egyszer sem volt templomban, a sákramentumokkal nem élnek (Lozsád, 1691); panaszol a lelkész, hogy csak ő maga és a mester járnak templomba (Lozsád, 1692); panaszol a lelkész, hogy huszonöt személy életében nem járt templomba (Lozsád, 1692/3.); panaszol a lelkész, hogy gyatra az istentisztelet látogatása és az úrvacsorával való élés (Lozsád, 1702/1.); akik templomba nem járnak, azoknak neveit a lelkésznek katalógusba kellett írnia és a vizitáció elé kellett terjesztenie, a vizitáció figyelmezteti az ilyeneket, hogy harangozás nélküli temetésük lesz (Lozsád, 1702/Deliberatum/ad 1.); ha a gyülekezet tagjai nem javítják meg a templom, parókia és az iskola körüli kerítést, a vizitáció büntetésből eltiltja a szolgálattól mind a lelkészt, mind a mestert (Lozsád, 1702/Deliberatum/ad 2.); lelkész dicséri a gyülekezet templomlátogatását (Lozsád, 1718); panaszol a lelkész, hogy egyik híve nem jár istentiszteletre és az úrvacsorával sem él, a vizitáció inti, hogy szamár temetése lesz (Lozsád, 1772/5-0.); panaszol a lelkész némely templomkerülő ellen, vizitáció utasítja a helyi egyházat, hogy az ilyenek „az egyházfiak által nomine consistorii ecclesiastici paterne admoneáltassanak keresztyéni kötelességekre" (Lozsád, 1783/2-do); presbitérium a templomkerülőket és az úrvacsorával nem élőket tartozik „szelíd atyai intésekkel meginteni, kötelességekre szorítani oly fenyítéssel, hogyha az atyai feddésre meg nem jobbulnak, a keményebb fenyítéket bizonyoson elvárhatják" (Lozsád, 1791/4-to). Marosillye. Panaszol a lelkész, hogy hívei „hidegek az isteni tiszteletben" (Marosillye, 1697/1.); panaszol Dési Miklós igen részeges lelkész, hogy nem járnak templomba, „három hetek alatt is senki az Isten házába bé nem jő, maga kénszeríttetik az hallgatók nélkül való puszta templomban imátkozni" (Marosillye, 1718/február.); ha valaki egy hónapig nem jár templomba, vagy három egymás után következő úrvacsoraosztáson nem jelenik meg, az olyant ki kell közösíteni (Marosillye, 1779/3-tio); a vizitáció „sajnálva tapasztalva, igaz, hogy tiszteletes uram nem papi törvényes köntösébe (hosszú papi tógába), hanem fekete caputba vivé véghez isteni tiszteletét [...] tiszteletes uramot inti ezen hibáról és szorossan azt rendeli, hogy tiszteletes uram soha többé, se hétköznap, se innepnap a templomba törvényes papi öltözete nélkül ne mennyen. Sőt még házhoz is papi köntösébe mennyen mindenüvé és mindenkor, mikor papi kötelességének folytatása szükséges. Külömben a canon szerint való bánásra magát méltóvá tészi (Marosillye, 1795/2-szor); panasz a mesterre, mert a parasztgyermekekkel vereti a nemesek gyermekeit, nem akar istentiszteletet tartani, ha a lelkész hiányzik és nem a kellő énekeket választja a prédikációhoz (Marosillye, 1795/4;szer). Ital, italozás. Hátszeg. Dósa József mester felváltani készül mesteri hivatalát, valószínűleg italozás miatt, de meggondolja magát; a vizitáció inti, hogy vonja el magát az italtól