Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 2. Hátszeg - Marosillye (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-2.) Kolozsvár 2005.
Marosillye
Marosillye, 1790 8-vo. Perseliypénzről való demonstratio: 461 hfr. dr. Harmadidén maradott volt 2 54 Accedált azután publicatioból eddig 12 25 Summa 14 79 Erogált ebből in summa 19 63 Es így supererogált 4 84 Mellyet detrahálván a fellyebvaló remanentiaból, marad most kézinél 10 52 [87] 9-no. In fine visitationis eléhozván titulatus cantor őkegyelme keze alatt lévő fiú és leány tanuló gyermekeket, olly speciment állata véllek coram visitatione, melly mind a tanítónak industriajáról, mind a gyermekek igen szép profectussokról bizonyságot tészen, mellyért mindkét részről dicséretet nyertenek. Ita desuper peracta visitatione testantur: Stephanus Intze de Lisznyó mpr. Venerabilis tractus reformaţi V[ajda]Hunyadensis senior. 1790 [152] Egyházi Törvényes Látogatás vagyon Illyén a nemes papi házban, Karácson havának 2-dik napján, / 790-k esztendőben, tiszteletes esperest Csegöldi András uram igazgatása alatt, tractus hites írója Kolosvári Sigmond által, loci minister tiszteletes Getse Jósef jelenlétében. Jelen lévén a nemes megye tagjai közül titulatus Martonosi János, titulatus Kádár Péter, titulatus Krakai László, Szilágyi Lajos, mint substitutus curator és titulatus Csóka Sámuel urak. 37< ) l-o. Egyházi törvényes kötelességünkből elsőbben is kérdők a tekintetes nemes ekklézsia jelenlévő tagjait az egyházi atyafinak egyházi szolgálattyáról, erkölcséről, magaviseléséről a canonnak tartása szerint, amelyre egyező leg a tekintetes nemes ekklézsia tagjai keresztyéni sajnálással s érzékenységgel jelenték őkegyelme iránt való panaszokat: l-o. Functioja iránt annyiban, amennyiben sokszor kötelességét tellyességgel elmulattya és sokszor hibáson folytattya. 2-o, Erkölcsére nézve s papi magaviselésére nézve abban, hogy in vita communi se a galambi szelídség, sem a kígyói okosság őkegyelmében nem látszik, midőn házsártosságával, veszekedésre hajlandó sebességével, illetlen szitkozódásival és egyéb fogyatkozásaival, hallgatóit magától elidegenítti. Az írt egyházi atyafi menti ugyan magát az elsőre nézve, hogy a kicsiny talentumhoz képest kívánnya egyházi szolgálattyát épületesen folytattni, s lehettnek ugyan fogyatkozások szolgálattyában, de legalább azzal menti magát, hogy azok nem szánszándékosak, 2-o pedig azzal, hogy jóllehet mindazok a történetek, amellyek vádoltatására feladattak, semmiképpen még nem bizonyíttatthattnának, közönségesen mindazáltal megvallya erőtelenségét, úgy mindazonáltal hogy mindeneket [153] emlékeztet arra, hogy a kegyelmet gyenge cserépedényben hordozzuk. Az egyházi szent látogatás pedig mindeneket jól meggondolván, fontolván, ebben így végez: Régen fiilenkbe hatott a tiszteletes elöljáróknak az írt egyházi atyafinak minden tekintetben való fogyatkozása, minthogy annak okáért a béadott vádak alól magát tellyességgel és tökéletesen meg nem szabadítthattya, erőtlenségei világosok lévén az egy37 9 HuZaL-Jkv. 1/4. 152-156.
