Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 1. Algyógy – Haró (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-1.) Kolozsvár 2003.

Vizitációk a Hunyad-Zarándi Egyházmegyében

17 Vizitációk 1715-ig teljesítette,

8

4 amikor Vízaknára került. 1723-ban már a szatmári lelkészi állásban találjuk. 1729-ben hunyt el, számos gyászbeszéde és gyászverse maradt fenn.

8

5 Keresztúri B. Péter neve először a marossolymosi gyülekezetben tűnt fel 1700-ban, 1705-ben pedig a lozsádi vizitáció iratai említik. 1712-től Algyógyon találjuk, ahonnan 1713-ban Vajdahunyadra távozott. Vajdahunyadi lelkészként választották meg 1713-ban az egyházmegye jegyzőjévé, majd 1715-ben esperessé, mely tisztséget 1731-ben bekövetkezett haláláig töltötte be.

8

6 Az ő hagyatéka már számottevőbb: az általa vezetett vizitációk és parciális zsinatok jegyzőkönyvei közel száz oldalra terjednek.

8

7 Valószínű, hogy az 1719-et követő időszakban is megszervezte a vizitációkat, de a protokollumoknak nyoma veszett. Az elkövetkezendő két évtized espereseit csupán megemlítjük, hiszen ebből az időszakból alig maradt ránk vizitációs irat: Detsi János (1731), Sövényfalvi Lengyel Zsigmond (1731-1738), Zilahi Pál (1738-1755). Lisznyai Intze Ferencet 1755-ben választották az egyházmegye esperesévé. Születési dátumát és helyét nem ismerjük, de nevét ott találjuk a nagyenyedi kollégium Matriculájában, ahol 1727-ben subscribált. Kikerülve a kollégium padjaiból, Inczédi Józsefnél nevelősködött,

8

8 1735-ben a frankfurti, 1737-ben pedig az utrechti egyetemre iratkozott be. Hazatérve Barcsai Gergely udvari papja volt,

8

9 majd 1739-től a dévai eklézsia választotta lelkészévé.

9

0 1751-től egyházmegyei jegyző, 1755-től esperes, 1769-ben az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője. Mindkét tisztséget 1771. június 28-án bekövetkezett haláláig töltötte be.

9

1 Sajnos vizitációs jegyzőkönyveinek nagy része elveszett, a néhány fennmaradt fogalmazványból arra lehet következtetni, hogy esperesi munkáját lelkiismeretesen végezte. Herepei István a híres Herepei-dinasztia „ősatyja". Születési adatait nem ismerjük, az ö neve is a nagyenyedi kollégium Matriculájában bukkan fel először, ahol 1731-ben subscribált. Később ugyanitt praeceptor lett, majd a szászvárosi kollégium rektorává nevezték ki.

9

2 1742-ben beiratkozott Hardewijk akadémiájára.

9' 1752-ben az alpestesi parókián találjuk (nincs adatunk arra nézve, hogy mikor került ide). 1756-ben Lozsádra választották meg,

9

4 ahol összekülönbözött a gyülekezettel, amely nem akarta tovább marasztani. Az ügy 1763-tól 1766-ig húzódott, amikor visszakerült az alpestesi eklézsiába,

9

5 ahol 1780-ban bekövetkezett haláláig szolgált. 1755-ben jegyzővé, 1771-ben pedig esperessé választották.

9

6 Az általa vezetett vizitációk jegyzőkönyvei közel 400 oldalt tesznek ki. Ebben találjuk meg az első klenódium-összeírást, az egyházi birtokok alapos jegyzékét, de vannak benne a lelki életről, az egyházfegyelmi kérdésekről szóló gazdag beszámolók is. Tulajdonképpen az ő esperessége és felügyelete alatt íródnak az első igazán kimerítő és alapos vizitációs jegyzőkönyvek. 8

4 Kiss 1998. 312. 8

5 Zoványi 549. 8

6 Kiss 1998. 309. 8

7 HuZaL-Prot. 1/2. 65-160. 8

8 Jakó-Juhász 143. 8

9 Zoványi 375. 9

0 Kiss 1998. 214. 9

1 ERZSI III. 16-17. 9

2 Jakó-Juhász 147. 9

3 Szabó Miklós-Szögi László: Erdélyi peregrinusok. Mentor Kiadó. Marosvásárhely 1998. 219. (A továbbiakban: Szabó-Szögi) 9

4 Kiss 1998.213. 9

5 Lozsádi Református Egyházközség levéltára. Régi iratok 2-9. sz. 9

6 HuZaL-Prot. 1/1. 3-5.