Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 1. Algyógy – Haró (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-1.) Kolozsvár 2003.

Vizitációk a Hunyad-Zarándi Egyházmegyében

16 Vizitációk Vizitáló esperesek 1686-1807 között Az egyházlátogatások rendszeressége, a vizitációs jegyzőkönyvek tartalmi gazdagsága, nemegyszer pedig a rögzített anyag külalakja sokban függött a vizitációt vezető esperes ügy iránti elkötelezettségétől és lelkiismeretességétől, amiért alább az itt szolgált esperesek rövid életrajzi adatait közöljük. Körtvélyesi P. György az első esperes, akinek látogatásairól értesülünk a feldolgozott jegyzőkönyvekből. Ifjúkoráról csak annyit sikerült kikutatnunk, hogy 1670-ben Sárospatakon subscribált, -1684 előtt az őraljaboldogfalvi eklézsiában szolgált, 1684-től Vajdahunyadon, 1686-tól pedig Déván töltött be lelkészi állást 1702-ben bekövetkezett haláláig. Esperessé 1686-ban választották,

7

4 e téren végzett tevékenységéről tanúskodik a vizitációk és a parciális zsinatok jegyzőkönyveit tartalmazó 277 oldalas protokollum, amelynek gondos vezetése fölött mindig éberen őrködött. Ebbe, a jegyzőkönyvek mellé, a generális zsinat fontosabb határozatait is bemásoltatta és megpróbálta rekonstruálni az egyházmegye espereseinek és főjegyzőinek, illetve a gyülekezetek lelkipásztorainak névsorát. 5 Jenei Sámuel 1680-ban subscribált Nagyenyeden, majd Nemes János fiának magántanítója lett.

7

6 1686-ban már egyházmegyei tisztséget viselt: ekkor választották meg az egyházmegye jegyzőjévé.

7

7 1690-ben Lozsádon, 1693-ban Vajdahunyadon volt lelkipásztor, 1702-től Déván találjuk, ahol a Körtvélyesi György halálával megüresedett lelkészi állást foglalta el. Ebben az évben választották meg esperesnek is, mely hivatalát 1711-ig töltötte be, amikor Kézdivásárhelyre távozott.

7

8 A jegyzőkönyvekben csupán 16 oldalra terjednek az általa vezetett vizitációk feljegyzései.

7

9 Sz. Várallyai István volt a traktus soron következő esperese, aki Nagyenyeden subscribált 1687-ben. Neve mellé a Matriculába bejegyezték, hogy igen dölyfös és kevély volt, bár egy másik kéz helyreigazítólag hozzátette: rosszul írtad! (értsd: nem felel meg a valóságnak).

8

0 1692-ben peregrinusként Franeckerben is megfordult, majd 1693-tól káplán és iskolamester (rektor) lett a dévai egyházközségben. Innen 1697-ben Lozsádra ment lelkésznek, 1703-1713 között a vajdahunyadi egyházközségben látott el lelkipásztori teendőket. Esperesként csupán két esztendeig fungált 1712-1713 között.

8

1 A vizitációs jegyzőkönyvben csupán csak 14 oldalt hagyott ránk. 2 Solymosi N. Mihály (1673-1729). 1713-1715 között töltötte be a traktus esperesi tisztségét. Kollégiumi tanulmányairól nincs adatunk, de tudjuk, hogy 1696-tól a nagyszebeni magyar iskola tanítójaként működött, majd 1697-ben Frankfurtban, 1698-ban pedig Leidenben tanult. Hazatérve Nagyteremiben szolgált,

8

3 1712-ben pedig megválasztották dévai lelkésznek, nem sokkal ezután, 1713-ben esperesi tisztségre emelték, mely hivatalát 7

4 Kiss István: A Hunyad-Zarándi Református Egyházmegye papjai és tanítói. In: Református Szemle. XCI. évf. 1998. 310. (A továbbiakban: Kiss 1998) 7

5 HuZaL-Prot. 1/1. 7

6 Jakó Zsigmond-Juhász István: Nagyenyedi diákok 1662-1848. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 1979. 107. (A továbbiakban: Jakó-Juhász) 7

7 HuZaL-Prot. 1/1. 7

8 Kiss 1998. 309. 7

9 HuZaL-Prot. 1/2. 1-16. 8

0 Jakó-Juhász 112. 8

1 Kiss 1998. 315. 8

2 HuZaL-Prot. 1/2. 17-30. 8

3 Zoványi 549.