Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 1. Algyógy – Haró (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-1.) Kolozsvár 2003.

Vizitációk a Hunyad-Zarándi Egyházmegyében

12 Vizitációk vezett ki.

2

9 Az 1716. március 11-én tartott parciális zsinaton Csáki Miklós lelkipásztort (1713-1717) azzal vádolták, hogy nem prédikál román nyelven, csak magyarul, és emiatt sokan auditori közül ad valachicum redealtanak. A lelkész a vádra így válaszolt: Az hogy oláhul nem prédikálnék hazugság, mert karátsoni actiomat is egészben oláhul vittem véghez:'

0 A hátszegi gyülekezetben tehát még 1700 után is két nyelven hirdették az Igét, ami azt jelzi, hogy a román reformátusság itt tovább élt. A környéken élő több román kisnemes család egy-egy ága szívesen megmaradt a református egyház szerkezeti keretei között még akkor is, amikor előnyök és privilégiumok származhattak volna abból, ha az államilag támogatott görög katolikus rítusra térnek át, tehát a román gyülekezetek száma még nőtt is a 18. század első felében, gondolunk itt elsősorban a Sztrigy mentén elterülő Borbátvizre, Fehérvizre, Nagyklopotivára, Oláh— brettyére.

3

1 1718-ban a Vizitáció már Galacon,

3

2 1719-ben pedig Nagyklopotiván és Borbátvizen számba is veszi az új gyülekezeteket.

3

3 1702-ben meglátogatta Demsust, ahol az újjáépített templum valachicum antiquumot az ortodoxok és a reformátusok közösen használták."

4 A templom falán ma is jól látható, hogy a középkori freskókat lemeszelték. 1713 novemberében a zömében román reformátusokból álló Bajesden tartottak Partialist.

j5 Úgy tűnik, hogy a 18. század végén már nem volt román református gyülekezet a környéken, ellenben számos román nevű gyülekezeti tag és presbiter nevét örökítették meg a protokollumok (Borza Mihály Marossolymoson,

3

6 Ungur Ferenc Ribicén,

3

7 Dregán Jákob, Pakulár Lajos Körösbányán,

3 Kalugeritza László Borbátvizen

3

9 stb.). Az egyházmegye és a történelmi viszontagságok A 18. század a nagy változások korszaka az egyházmegye gyülekezeteinek életében. Ezekről nyújtanak hiteles képet a feldolgozott források. III. Károly és Mária Terézia idejében kibontakozó ellenreformáció miatt elkezdődött a gyülekezetek fokozatos anyagi és szellemi leépülése. Több református család katolizált, ami jelentősen befolyásolta az egyházközségek lélekszámát és életét.

4

0 Marosillyén például 1749-ben, a katolikus hitre tért földbirtokos, patrónusi jogaira hivatkozva, egész egyszerűen elvette a református hívektől a templomot.

4

1 Nem kedvezett a környéken élő magyar reformátusságnak az orláti határőrezred 1764-ben történt felállítása sem, amely jó néhány Hunyad megyei községre kiterjedt (Rákösd, Hosdát, Nagyklopotiva stb.), az egyik század parancsnoksága éppen Hátszegen volt. A katonai hatóságok gyakran lépték át hatáskörüket és avatkoztak be a gyülekezetek 2

9 HuZaL-Prot. 1/2. 43. A választásra nézve lásd: HuZaL Prot. 1/2. 23. A Partialis kéri a püspököt, „talállyon módot benne, hogy mjnd Popa Joseph uramnak legyen magmaradása Szent Társaságunkban, és refugiuma üldözői ellen". 3

0 HuZaL-Prot. 1/2. 78-80. 3

1 Sipos 241. 3

2 HuZaL-Prot. 1/2. 120-122. 3

3 HuZaL-Prot. 1/2. 147. 3

4 HuZaL-Prot. 1/1. 254-255. 3

5 HuZaL-Prot. 1/2. 42-43. 3

6 Uo. 1/5. 6. 3

7 Uo- 36. 3

8 Uo. 49. 3

9 Uo. 189. 4

0 Kiss István: A Hunyad-Zarándi Református Egyházmegyéhez tartozó egyházközségek úrasztali készleteinek összeírása a XVIII. század végéről. Református Szemle 1993. 136. (A továbbiakban: Kiss 1993) 4

1 HuZaL-Prot. 1/5. 284.