Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 1. Algyógy – Haró (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-1.) Kolozsvár 2003.

Vizitációk a Hunyad-Zarándi Egyházmegyében

11 Vizitációk püspöki székhely lett és ezzel a Hunyadi Egyházmegye a helvét reformáció egyik legszilárdabb bástyájává erősödött. Az 1579-ben elhunyt Tordai Sándor Andrást itt is temették el, tumbája ma is látható a református templom kertjében. A 17. század folyamán az egyházmegye egyre erősödött, sok templom épült, az úrasztali készletek pedig arról tanúskodnak, hogy számos főúr viselte szívén az eklézsiák ügyét. Váradi Ötvös Gáspár rákosdi lelkész a 17. század végén egy 1634-ből származó feljegyzésre hivatkozva 37 anya- és 19 leányegyházközségről tudósít.

1

8 Továbbra is Déva a legjelentősebb gyülekezete a vidéknek, lelkipásztorai többnyire esperesek voltak,

1

9 iskolája sok esetben jelentős fejedelmi támogatást kapott,

2

0 a 17. század folyamán végig püspöki vizitációs hely volt (ekkora kiváltságban csak 11 nagyobb gyülekezet részesült Erdélyben

2

1), a 18. század elején pedig a mindenkori dévai (és a vajdahunyadi) lelkész állandó tagja a Főkonzisztóriumnak.

2

2 Hátszeg szintén jelentős gyülekezetté nőtte ki magát a reformáció után, iskolája Barcsai Ákos fejedelemtől (1658-1660) kapott jelentős támogatást, és a 17. században élte virágkorát.

2

3 Egyházmegye és misszió Az egyházmegye 16-17. századi történetében fontos helyet foglalt el a románok között beindított reformáció és misszió. A 16. század folyamán Izabella királyné Algyógyon alapított román görögkeleti püspökséget,

2

4 1569-ben pedig János Zsigmond Tordosy Pál Hunyad megyei reformált hitű román nemesre bízta Erdély országa román gyülekezeteinek szuperintendenciáját.

2

5 Püspöki jogköre kiterjedt Erdély valamennyi román gyülekezetére, de a Báthoryak korában beindult ellenreformáció miatt a püspökség területe jelentősen leszűkült, így aztán Tordasi Mihály újonnan megválasztott szuperintendensnek már csak Hunyad és Zaránd megyékre, valamint Karánsebes és Lúgos vidékére terjedt ki jurisdictiója. 1643-ban a hátszegi, hunyadi és illyei román esperesség átkerül a magyar református püspök közvetlen felügyelete alá, és számos helybéli román pap kapott nemességet az erdélyi fejedelemtől.

2

6 Vajdahunyadon és Hátszegen román református iskolák működtek. Amikor a 17. század végén Gyulafehérváron a román papság az unió mellett döntött, tizenegy „nemesi szabadsággal élő" Hunyad megyei pópa ellenállt, és a vezető román papság rosszallása ellenére kinyilvánította, hogy továbbra is a magyar (református) püspök és a dévai esperes fennhatósága alá kíván tartozni.

2

7 (Pokoly szerint a jezsuita befolyás csak börtönnel tudta a románokat a református egyháztól elszakítani)

2

8. 1704-1714 között Hátszegen Békési Ferenc elsőpap mellett szolgált Bajesdi Popa Farkas József nevű káplán, aki nevéről ítélve román anyanyelvű lehetett, és nem az egyházmegye elöljáró testülete, hanem a püspök ne1

8 Névkönyv 1863. 5. Váradi Ötvös Gáspár neve 1687-ben jelenik meg először a rákosdi lelkészi állással kapcsolatosan, és lelkészi hivatalát e helyen még 1718-ban is végezte. HuZaL-Prot. 1/1. 4L, 1/2. 128. 1

9 Uo. 24. 2

0 Pokoly II. 63. 2

1 Pokoly IV. 95. 2

2 Pokoly V. 21. 2

3 Pokoly II. 278. 2

4 Juhász István: A reformáció az. erdélyi románok között. Kolozsvár 1940. 30. 2

5 Uo. 80. 2

6 Uo. 159-161. 2

7 Sipos Gábor: A reformáció továbbélése a hátszegi románok között. In: Europa. BalcanicaDanubiana-Carpathica. Annales. (A továbbiakban: Sipos) 237. 2

8 Pokoly II. 179.