Wencz Balázs: A Magyar Kommunista Párt Komárom-Esztergom vármegyei politikája 1945-1948 között (Esztergom, 2016)

IV. A kommunista pozíciószerzés 1945-1947-ben - 1. A választások utáni politikai helyzet

csupán 1947-től kezdett érvényesülni, bár mindezt nagyban meghatározta, hogy a különböző reszortokat betöltő személyekben többször következett be változás, sőt egyes funkciókat hosszabb-rövidebb ideig nem is töltöttek be.308 Az MKP Központi Vezetőségének a határozata értelmében a járási titkárságokat is újjászervezték. Ennek alapján alakították meg az MKP Esztergomi járási Bizottságát Dorog székhellyel, az MKP Gesztesi járási Bizottságát Komárom székhellyel és az MKP Tatai járási Bizottságát Tata székhellyel. Röviddel az első vármegyei konferencia után, 1946. március 3-án az imént felsorolt mindhárom járásban megtartották a pártkonferenciákat, ahol egyúttal sort kerítettek a járási választmányok és a végrehajtó bizottságok megválasztására is. Az így létrejött járási bizottságok szervezetileg közvetlenül a vármegyei bizottság hatáskörébe tartoztak.309 A községi pártszervezetek a szigorú hierarchia legalsó szintjén foglaltak helyet a járási bizottságok hatáskörébe utalva. Az MKP struktúrájának ismeretében és az iratok alapján megállapíthatjuk, hogy az alsóbb szinteken lévő szervezetek olyannyira függő viszonyban voltak a felettük álló szervekkel, hogy akármilyen szintű önállóságra is vajmi kevés esélyük volt.

Kóbor Ferenc tehát lemondott, helyét pedig - igaz csak átmenetileg - a tatabányai munkásmozgalom egyik legismertebb alakja, és nem mellékesen jó barátja - az előzőekben már többször említett - Goda János vette át.

Goda János 1910. március 29-én bányászszülők gyermekeként látta meg a napvilágot Felsőgallán. Édesapja - aki tevékeny részt vállalt a Tanácsköztársaság idején - korai halála miatt egészen fiatalon családfenntartóvá lépett elő. A munkásmozgalomnak 1925 óta volt a tagja, 1925-1927 között a tatabányai Bánya- és Kohómunkás Szakszervezetnek, illetve a Szociáldemokrata Pártnak is a tagja volt. Az illegális kommunista mozgalom munkájába 1927-ben kapcsolódott be. 1929 és 1933 között sok vármegyei társához hasonlóan ő is Belgiumban tartózkodott, ahol a Vörös Segélynek és a Vörös Szakszervezetnek volt a tagja. Alighogy hazatért, jobban mondva kiutasították, 1933 májusában több tárásával együtt hat hónap szabadságvesztésre ítélte őt a Győri Törvényszék. A háború kitörését megelőzően Budapesten vállalt munkát, 1940 és 1944 között pedig Tatabányán. 1944 szeptemberében letartóztatták és Németországba hurcolták volna, azonban sikerült megszöknie. 1945 után az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek volt a tagja, majd betöltötte a tatabányai rendőrparancsnoki, az MKP Tatai járási és a vármegyei titkári funkciókat is. Miután elvégezte a Vörös Akadémiát, 1953-1973 között a Tatabányai Szénbányák különböző üzemeiben látott el vezető beosztásokat.

308Bencze (szerk.): i. m. 16-17. o.

309 MNL KEML XXXV. ffcs. 99. f. Az MSZMP Archívumának ügyviteli iratai.

88