Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára fond és állagjegyzék (Esztergom, 2002)
Tartalomjegyzék - Bevezető
Bevezető A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint „a levéltár becses iratok megőrzésére létesített intézmény, illetve ennek épülete, helyiségei". A középkorban a kiváltságokat és egyéb jogbiztosító okleveleket a királyi kincstárban őrizték, hiszen értékük felért a legértékesebb drágakövekével. Magyarországon az 50-es évektől törvények és rendeletek szabályozták a levéltárak létrehozását, típusait, fenntartásukat, feladataikat. A Komárom-Esztergom Megyei Levéltár az önkormányzati levéltárak - közlevéltárak sorába tartozik. Székhelye a régi megyeszékhely, Szent István városa, Esztergom. A királyvárosban három épület tartozik hozzá: a központi épülete a Vörösmarty u. 7. szám alatt található, a Deák Ferenc utca 2. szám, a hajdani híres Szent Imre reáliskola és a Vörösmarty u. 14. számú épület az egykori óvoda ad ma otthont a régi iratoknak. A Komáromi Fióklevéltár szintén szervezeti egységébe tartozik. Ide csupán a Komárom városi önkormányzat és jogelődje, valamint a hozzátartozó intézmények maradandó értékű iratai kerültek. Az őrzött iratanyag mennyisége ma kb. 8500 iratfolyóméter, azaz nyolc és fél kilométer. Illetékessége a mai Komárom-Esztergom megye területén található, elsősorban köziratot termelő szervekre és jogelődeik iratanyagára terjed ki, de gyűjti a jelentős személyek és családok iratait és levéltárát is. A mai Komárom-Esztergom megye területe évszázadokig két István-kori történeti vármegyéhez: Komárom vármegyéhez és Esztergom vármegyéhez tartozott. 1950-ben megalakult Komárom megye. Levéltára a Komárom megyei Közlevéltár, Esztergom megye és Esztergom szabad királyi megyei jogú város levéltárának összevonásával jött létre, az egykori Komárom vármegye anyagából csak töredékek kerültek az őrizetébe. Ismertetésemben a megyei levéltárban őrzött - tartalma, egyedisége vagy külső formai megjelenése miatt - értékes fondokat, anyagokat szeretném bemutatni a kedves olvasóknak. A történeti Esztergom vármegye életében döntő fontosságú eseménynek bizonyult Esztergom török elfoglalása 1543-ban. Az ostrom elől a megyei közigazgatás Érsekújvárba menekült és ennek elestéig, 1663-ig itt tartotta a megye nemessége gyűléseit, törvényszékeit, intézte a vármegye hivatalos ügyeit. Az 1663. évi török támadás, az újabb menekülés és az a tény, hogy az egész vármegye hódoltsági területté vált, oda vezetett, hogy a már addig is akadozó ügyintézés szervezete, rendszere szétzilálódott. Minden bizonnyal ekkor ment veszendőbe a megye „Leveles tárának" anyaga is. A vármegye 1691-ben tartott tisztújító közgyűlésével újra indult a hivatali élet és az irattermelés. A vármegye igyekezett felkutatni elkallódott iratait is. A kuruc kor háborús évei azonban újabb pusztulást eredményeztek. Nem csodálkozhatunk hát azon, hogy levéltárunkban a legkorábbi vármegyei iratok a 17. század első feléből származnak. A csupán néhány lapnyi irat és az 1638-47 és 1654-59 között keletkezett jegyzőkönyvtöredék felbecsülhetetlen értéket képviselnek a helytörténet szempontjából.
