Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára fond és állagjegyzék (Esztergom, 2002)

Tartalomjegyzék - Bevezető

A kuruc kor időszaka után az Esztergomban állandó székhellyel rendelkező vármegyei közigazgatás egyre fokozódó mértékben „termelte" az iratokat, melyeknek első rendezése Tyszó János jegyzőségére esett, de ennek megvalósítását nem ismerjük. A levéltár rendezésére vonatkozó első, ismert, kidolgozott koncepciót az 1772 táján főispáni helytartóvá kinevezett Brunszvik Antal készítette el. A tárgyi rendezést feltételező rendszert némi módosítással alkalmazták a munka során. Sajnos az akkor kialakított rend az eltelt évtizedek alatt felbomlott, a segédkönyvek döntő többsége elkallódott. Mindössze két index maradt meg egyik az 1741-1757. évi jegyzőkönyvhöz, a másik pedig az 1696-1740 közötti évek irataihoz készült. II. József közigazgatási reformja teljesen felforgatta a kialakult megyei kereteket: szétválasztották a közigazgatást és a bíráskodást, köz-és kisgyűlések tartását rendelték el stb. A közigazgatási kerületek létrehozása érdekében vármegyéket kapcsoltak össze. így került sor Komárom és Esztergom vármegyék egyesítésére is. A kalapos király halála után, 1790-ben visszaállították a vármegyéket és az időközben keletkezett iratanyagot szétválasztották. A közös ügyekre vonatkozó iratok eredetije Komárom vármegyéhez, a másolatok Esztergom vármegyéhez kerültek. Visszaállították az eredeti ügyintézést, de meghagyták a közigazgatási iratok és az igazságszolgáltatási iratok külön kezelését. A levéltárban uralkodó rendetlenség, ami lassan a hatékony munkát is hátráltatta, megérlelte az elhatározást egy nagyarányú rendezés elindítására. Esztergom vármegye közgyűlése 1820-ban döntött oly módon, hogy a Pest vármegyei levéltári gyakorlat bevezetéséről hozott határozatot azzal a megjegyzéssel, hogy azt a korábbi iratokra is terjesszék ki. A munkát Bencsik János kezdte meg, de halála miatt a folytatás Bobics Antalra várt, aki mutatókat készített az 1790-től kezdődő iratanyaghoz. A későbbi időszakból nagy levéltár rendezési munkák nem ismeretesek. Az első és második világháború határváltozásai érintették a két szomszédos vármegye területét és iratanyagát is. Az első világháborút követő béke mind Esztergom, mind Komárom vármegye északi, a Duna túlpartjára eső területeit az új államhoz, Csehszlovákiához csatolta. Az 1938-as első bécsi döntés után, az 1923-ban közigazgatásilag egyelőre egyesített két vármegyét helyreállították, majd a második világháborút követően ismét egyesítették a két újra töredékessé vált megyét. 1950-től már csak Komárom megyeként szerepel az iratokban 1990-ig. Ekkor visszanyerte a történeti vármegyékre is emlékeztető nevét. A történeti Komárom vármegye levéltáráról a 17. század végétől vannak adatok, ami kapcsolódik az önálló vármegyeháza kialakulásához. A megye nemessége 1731-ben hozott közgyűlési határozatot a levéltár megalakulásáról, amelynek az élére a mindenkori jegyzőt nevezték ki. 1763-ban elkezdődött az iratanyag rendezése, de ennek az évnek a súlyos természeti katasztrófája, a földrengés, a munkát megakasztotta. A rendezés 1788-tól folytatódott. Ordódy János aljegyző elkészítette a rendezett iratok elenchusát is. A rendezés azonban nagyon lassan haladt, annak ellenére, hogy 1795-től levéltárost alkalmaztak. A többszöri költözés a már rendezett iratokat is összekuszálta. A 19. század végére, egy irattárolásra teljesen alkalmatlan helyiségben, az „összetartozandóságra tekintet nélkül" összezsúfolt állapotban találjuk Komárom vármegye levéltárát. Az első világháborút lezáró trianoni béke területi rendezései következtében az elcsatolt Komárom törvényhatósági jogú városban található vármegyei levéltár anyaga Csehszlovákiában maradt, ma Szlovákiában, a Nyitrai Állami Területi Levéltárban (Nyitraivánka) (Státny Oblastny Archív v Nitre, Ivánka Pri Nitre) őrzik. A Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltárában csak