Írásba zárt történelem. Az iratképzés ezer éve a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltárában. Kiállításvezető (Esztergom, 2001)

szőr a tanult, jogszabályokban jártas jegyző kezében volt, aki hivatalát élete végéig megtarthatta.

IV.

A két világháború között a helyi közigazgatás a dualizmus korában kialakult törvényhatóságokra és községekre épült. A közigazgatás rendezéséről szóló 1929. évi törvény szerint az elvi jelentőségű kérdésekben a döntést a megyéknél a testületi szervek (elsősorban a törvényhatósági bizottság [közgyűlés], illetve az ekkor felállított kisebb létszámú kisgyűlés) hozták, míg az ügyek konkrét intézése az egyedi szervek feladata volt

A helyi közigazgatás irányítását 1945-től 1950-ig a lényegében változatlan önkormányzatok látták el. A „vármegye” helyébe a megye lépett, a főszolgabíróból pedig járási főjegyző lett. Községi önkormányzati választásokra 1950-ig nem került sor. A testületi szervek továbbra is a megyei és városi törvényhatósági bizottságok, és a községi képviselőtestületek voltak, de tagjaik között igen kevés volt a földesúr, a tőkés, a klérus képviselője (egyháziak) és megszűnt a virilizmus intézménye is.

Az 1950. évi I. törvény hozta létre a tanácsrendszert. A minisztériumok és egyéb országos hatáskörű szervek megyei, helyi vagy regionális kirendeltségeket, igazgatóságokat irányítottak, melyek elláttak bizonyos szakhatósági feladatokat (pl. vízügyi, statisztikai hivatal, népi ellenőrzés helyi intézményei), míg a teendők másik része a helyi tanácsok szakigazgatási szerveinek hatáskörébe került (pl. egészségügy, oktatásügy, építésügy stb.). Tanácsot a községekben, a városokban, a járásokban, a megyékben, a fővárosban és a fővárosi kerületekben hoztak létre. Szervei voltak a tanácstestület, a végrehajtó bizottság, a szakigazgatási szervezet (osztályok, csoportok ill. önálló előadó) és az állandó bizottságok. Bár a törvény a tanácstestület elsőségét mondta ki, a gyakorlatban az állami akarat helyi végrehajtóivá a végrehajtó bizottságok (VB) váltak, amit legjobban az jelez, hogy a tanácsok élén - a VB által, annak tagjai közül választott - VB elnök, VB elnök-helyettes és VB titkár állt. (Csak 1971-től hívták az elnököt tanácselnöknek, az elnök-helyettest tanácselnök-helyettesnek.) A szakigazgatási szervek nem rendelkeztek önálló, saját hatáskörrel, hanem a VB hivatali szerveiként működtek.

A második tanácstörvény a testületi jelleget jobban előtérbe helyezte, és nagyobb szerepet kaptak az állandó bizottságok is. A szakigazgatási szervek

11