Írásba zárt történelem. Az iratképzés ezer éve a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltárában. Kiállításvezető (Esztergom, 2001)

A jobbágyfelszabadításról a ’48-as törvények intézkedtek, megvalósulására a forradalom és szabadságharc bukása után került sor. A jobbágyi viszonyok megszüntetésével gondoskodni kellett a földesúri és községi legelők elkülönítéséről (elkülönözés), illetve a község lakosai sok kis elszórt parcellájának lakosonként egy-egy tagba egyesítéséről (tagosítás).

1867 után a minisztériumoknak alárendelt állami (királyi) közigazgatási szervek mellett a helyi igazgatás feladatait továbbra is a feudális korból örökölt önkormányzatok, elsősorban a vármegyék látták el. A vármegye legfontosabb szerve a törvényhatósági bizottság volt, amelynek tagjai fele részben a legtöbb adót fizetők (virilisek) sorából kerültek ki, fele részben a választottakból. Az 1876. évi VI. te.-kel létrehozott közigazgatási bizottság tagjai a megye területén működő önkormányzati és állami szakigazgatási szervek vezetői és a törvényhatósági bizottság által választott tagok közül kerültek ki. Feladatuk a helyi igazgatás eme kétféle (önkormányzati és állami) szektora közötti összhang biztosítása volt. A vármegye élén továbbra is a király által kinevezett főispán állt, a vármegye első tisztviselője, a megyei tisztviselői kar főnöke az alispán volt. Helyettese a főjegyző, aki mellett másodfőjegyző és aljegyzők működtek. Az önkormányzat tisztviselői voltak az árvaszék (a kiskorúak és a gondnokság alá helyezettek érdekeit óvó gyámhatóság) elnöke és ülnökei, a főlevéltámok. A tiszti főorvos, főállatorvos, gazdasági felügyelő, a számvevőségi főnök az alispán mellé beosztott állami szakigazgatási tisztviselők voltak. A megyék hatásköre alól kiemelt városi törvényhatóságok jogköre többnyire megegyezett a megyékével, de ezek irányítását a város élén álló polgármester és a vezető tisztviselőkből alakult városi tanács látta el.

Az 1871. évi községi törvény háromféle községet ismert:

a. ) kisközség, amely a községi tennivalókat önállóan teljesíteni nem volt képes. Ezért bár önálló képviselőtestületük volt, de közös jegyzőjük (körjegyző).

b. ) nagyközség, mely önállóan el tudta látni a községre rótt feladatokat. A kisközségekkel együtt a főszolgabíró vezette járásba tartoztak, a vármegyével is a főszolgabíró útján érintkeztek.

c. ) rendezett tanácsú város, amely a járási szervezeten kívül közvetlenül a megyei hatóság alatt állott.

A község legfőbb szerve a községi képviselőtestület volt, üléseikről 1872- vel kezdődően vezettek jegyzőkönyveket. A rendezett tanácsú város első tisztviselője a polgármester volt, a községek irányítását pedig a háromévente köz- felkiáltással megválasztott bíró látta el. A tényleges igazgatás azonban legtöbb10