Ortutay András: Komárom megyei helytörténeti olvasókönyv (Tatabánya, 1988)

A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A XIX. SZÁZADIG

II. Rákóczi Ferenc seregei hosszú ostrom után beveszik Esztergomot (1706) A fegyverszünet lejárta után néhány nappal Esztergom ostromára indultam. A Garam folyó torkolatánál táboroztam, úgyhogy a folyó hadvonulatunk mögött folyt, ami megkönnyítette a táborozást. Sátorom a tábor közepén egy dombon állt, ahonnan láthattam ütegeimet. A folyó másik partján a város megrohamozására szánt gyalogsereg táborozott és az idegen lovassereg Gyürky tábornok vezérlete alatt, aki valaha a törökök ellen harcolt. Az említett híd összeállítása befejeződött, de minthogy ez a híd csak tutajokon nyugodott, igen kockázatos lett volna ostromágyúimat azon szállítani át, mert Lemaire mérnök brigadéros ostromterve szerint az ütegeket úgy kellett elhelyezni, hogy a folyó közbeessen. Ezt a várat még sohasem támadták meg erről az oldalról, és bár a várhegy folyó felőli oldala kevésbé meredek mint a többi, a roham arról az oldalról sohasem sikerült volna, mint ahogy a bevétel után tapasztaltuk. Mégsem bántam meg, hogy ezt a tervet követtem, mert a velünk szemben levő hegy oldalának középmagasságában cölöpsor húzódott, e mellvéd mögött pedig egy jó széles és mély árok, úgyhogy a vár erősebb, mint az ember eleinte hinné. A város felé fallal van lezárva, melyet tornyok és két kis szögletbástya oldalaznak. A Duna partján föveny húzódik a folyó és a hét nyolc lábnyi vastagságú, erős faragott kövekből épült fal között. A vár nagyon keskeny és szűk, ezért maga a város, ha nincs elfoglalva, nagy előnyére szolgál a helyőrségnek. A várost majdnem minden nehézség nélkül elfoglaltam, negyvennyolc óra alatt a falon réseket lőttünk, a csapatok pedig a fövenyen át indultak rohamra, és az ellenség anélkül, hogy a résnél ellenállt volna, visszavonult a várba. Miután hadaim a városban elhelyezkedtek, állást foglaltam egy üregben a várfal lábától körülbelül hatölnyire, és onnan kezdtem rést lövetni a falon. A fal egészen a tövéig látható volt, de a távolság túl nagy volt, meg kellett erőltetni az ágyúkat. Mégis sikerült, bár sok kárba veszett lövésünk volt. Rés támadt, a mérnök úgy ítélte, hogy használható, és bár nem osztottam véleményét, rohamot rendeltem éjszakára.