Ortutay András: Komárom megyei helytörténeti olvasókönyv (Tatabánya, 1988)

A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A XIX. SZÁZADIG

Az ellenség oly pazarló mennyiségben ontotta a gránátot és a bombát, hogy valóságos tűzesőként hatott. Ez a látvány szokatlan volt a hadak számára, és nem nagyon igyekeztek fölfelé, úgyhogy minden nagy zajjal, de kevés eredménnyel folyt le. Ez az elhibázott roham időt engedett az ellenségnek a rés elsáncolására. Ezt a rést igen könynyen megközelíthetetlenné lehetett tenni, mert a hegy magassága miatt nem rongálhattuk meg a sáncot, amelynek csak mellvédjét érintették a golyóink. Azt ajánlottam tehát a mérnöknek és La Mothe tüzérségi parancsnoknak, használjuk fel azt a nagy mélyedést vagy barlangot, amelyről beszéltem, és rendeljük ki oda egy aknamestert. Előre láttam ugyan, milyen nehézségekkel jár aknát telepíteni egy természetes mélyedésben, ahol erős léghuzat keletkezik, de a várparancsnok, Kucklander ezredes - azoknak a jelentése alapján, akik ismerték - jámbor öregúr volt, aki megvásárolta ezt a rangot anélkül, hogy a hadtudományban gyakorolta volna magát. Az odaküldött aknamester nagyon kényelmesen és kedvére dolgozott. Először egy hasadékra vagy érre akadtak, amely előre vezetett. Miután ezt megnyitották, felfedeztek egy másik, jobbra kanyargó szűk mélyedést is, ez azonban nem látszott érnek. Nagyon kemény vörösmárvány volt, nem is fogta a véső. A munka meglassult, és sikere egyre kétesebbé vált ... Sürgettem tehát az aknamestereket. De nem volt már több lőporom, mint amennyi az akna megtöltésére kellett. Az ágyúk gyújtólyukai már nagyon megromlottak, gránátokat hozattam, és a távolság ellenére is észrevettem, hogy az ágyúkból lőtt bombák a várban levő épületek ellen nagyon hatásosak. Amikor már elég nagy mennyiségű lőpor volt benne, parancsot adtam, hogy szólítsák megadásra a parancsnokot, aki nem felelt, hanem éjszaka kitört, elfoglalta az aknát, és megölte aknamestereinket. Lőporom egy részét elvitte, az üregben pedig embereket hagyott. Ez nagyon kellemetlen esemény volt, de nem akartam tágítani, és parancsot adtam legjobb csapataimnak, hogy vessék ki az ellenséget az üregből. Ez a vállalkozás elég nehéz volt, mert csak szűk ösvény vezetett oda, és a vártól fél puskalövésre a hegy oldalán kellett felmenni, de felvonuló hadaink példás magaviselete és bátorsága megijesztette a németeket, közeledtünkre otthagyták őrhelyüket, és amilyen gyorsan csak tudtak, felmásztak a hegyre....Másnap kora reggel megadásra szólítottam fel a parancsnokot azzal az ajánlattal, hogy küldjön ki egy tisztet, és az meggyőződhetik róla, hogy az akna, melynek szerkezetét ismeri, robbantásra készen áll. A parancsnok megijedt, túszokat küldött, és a megadási egyezséget nemsokára megkötöttük. A résen át vonultak ki a várból, hajókat adtunk