Ortutay András: Komárom megyei helytörténeti olvasókönyv (Tatabánya, 1988)

TÖRÖK VILÁG

E győzelmes hadjáratban a felséges Isten segítsége nyilvánvaló volt, mert a leggyengébb, legerőtlenebb muszulmán is mintha egy-egy oroszlánerejű és Rusztem bátorságú hőssé változott volna át. Más időben mindig sok vessződséget okozott a hadsereget rohamra hajtani s előléptetést és Ígéreteket kellett adni: most pedig, mikor este azt mondták, hogy roham lesz, reggelre a táborban már ember sem maradt. Némelyek a vitézeket harcra buzdítva, hadi énekeket és dalokat énekeltek, mások hárfájukat, kobozukat pengették, némelyek pedig tevhidet és tehlilt hangoztatva járkáltak s különös vágyódás, lelkesedés és csodálatos öröm és vígság volt ugyanannyira, hogy a kik ezt látták és a hadsereg előbbi állapotát ismerték, mind elbámultak rajta. Reggelig annyi ember gyülekezett össze, hogy a táborban úgyszólván ember sem maradt. Reggel a szokásos ágyúlövéseket megtették s a zászlótartók zászlóikat kezükbe vévén, az iszlám harcosok Allah! Allah! felkiáltással egymásután sorakoztak. Ámde a várba vezető rés oly keskeny volt, hogy csak egy ember mehetett be rajta s az átkozottak az elől jövőket visszaverték. Néhányszor ily módon rohamot intéztek, de alkalom hiányában be nem mehettek. Ez idő alatt néhány ember a vértanúság méltóságára emelkedett. Déltájig ilyen módon folyt a dolog. Ezután a nagyvezir csekélységemet Tirndksi Haszán pasa testvéréhez, Húszéin aga, janicsár agához, a ki cserkesz származású bátor vitéz volt, küldötte és ezt az üzenetet adatta át: „A hitharcosokat buzdítsa fel s bármit igérsz és bármit adsz nekik, csak add meg, de a hitharcosok vissza ne forduljanak, mert ha egyszer kardot rántva visszafordulnak, nehéz lesz őket újra előre hajtani." Megmondtam nekik a nagyvezir által igért összeget, a mire a kehája így szólt: „Nyiss előttünk útat, mivel azok, kik elől vannak, nem mennek, tehát mi menjünk." A hitharcosok nem voltak távol, hanem együtt s mikor látták, hogy az aga megy, egyszerre felkiáltottak és rohantak. Legelőször az aladsa-hiszári zászlót tűzték fel a várfalra, utána a boldogult nagyvezir zászlója, azután a kusztendili zászló s így egymásután a többi csapatok zászlói jelentek meg. A hitetlenek a fal körül árkot ástak s az ágyúk és a puskák ellen menedékhelyet készítettek maguk számára. Mikor az iszlám katonákat a falon látták, azt mondták: „Befelé me-