Ortutay András: Komárom megyei helytörténeti olvasókönyv (Tatabánya, 1988)
TÖRÖK VILÁG
neküljünk!" Ámde többnyire a halál borából ittak és csak kevesen szabadultak meg. Valamennyit ott a helyszínen eladták. A külvárosban lévő átkozottak is elhagyván a külvárost, a várba futottak. A hitharcosok ezek közül is sokat utolértek és a pokol fenekére küldöttek. A városban igen sok zsákmányra találtak. Ezután tíz napig a belső várat vívták. A tizedik napon ismét kihirdették, hogy roham lesz. Reggelig az ostromsáncok, völgyek és halmok megteltek iszlám harcosokkal oly annyira, hogy az ostromsáncokhoz még közelíteni sem lehetett. A hitetlenek, mikor látták a hitharcosoknak ezt az összegyülekezését, tudták, hogy rohamot fognak intézni. Valamivel éjfél előtt volt, mikor a budai janicsárok agája Oszmán agának csapatából elkiáltották „A német". Az átadás feltételeinek megbeszélésére embert kívántak. Mikor ez az örvendetes hír a nagyvezir hallomására jutott, nagy hálálkodások között monda: „Küldünk embert." Én, szegény azon éjjel Abdi kehájával a táborban voltam. Abdi kehájához is eljöttek és meghozták az örvendetes hírt, erre együtt a nagyvezirhez mentünk. Áldott fejét felemelve így szólt hozzám: „ A vár átadásánál és a hitetlenekkel az átadás megbeszélésénél megbízás nélkül nagy iparkodást tanúsítottál, ez alkalommal is menj és az átadást beszéljed meg." Én, szegény, válaszolám: „Adja felséges Isten, hogy ez az idő itt legyen. Szultánom tudja, hogy azon időtől fogva a felséges Istentől mindig azt kértem, hogy miként az átadást megbeszéltem, épp úgy az átvételt is én beszélhessem meg." „íme - monda - ez az idő most itt van." Tréfás alakban szólt csak s én is olyképp fogadtam, csakhogy az én csekélységem szavainál megmaradt és nem küldött más embert. Még a virradat ideje nem érkezett el, mikor elmentem és a megbeszélt helyen a hitetlenekkel értekeztem. Két embert kezesül adván, két hitetlent kihoztam. Ez idő alatt reggel lett és a kijött két hitetlent a nagyvezir elé vittem. „Hejh! átkozottak - monda - a padisah várát összeromboltattátok. Gyorsan menjetek ki belőle." A hitetlenek válaszolták: „Ha tudtuk volna, hogy ez a padisah vára, akkor nem jutott volna ostrom alá és nem vesződtünk volna vele. Mi úgy tudtuk, hogy ez a király vára s annak a kedvéért fáradtunk." -„Menj tehát gyorsan - monda - s még ma menjetek ki." A
