Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Személyes történelem és csoportmentalitás - Czieger András: A bukott politikus
76 Mentalitástörténet Cieger András bizalmatlanságot. Jól érzékelte Lónyay ellehetetlenülését az ellenzéki Ugrón Gábor is: „Én azt hiszem Csematony nyílt ajtót ütött be s a kívánt és hiányzó lökést adta meg. Azt sem tartom, hogy Lónyay süllyedő állását megerősítette volna, mert az ilyen történhetik akkor, midőn a miniszter tudatlan ügyetlensége az ok, de itt a becsület. A kényes becsület védelmét lehetetleníti, hogy a jobboldali lapok kezdték legelőbb vádolni a kormányt...”23 Lónyay távozása utáni magatartására a sértettség, a nagyfokú keserűség és egy folytonos önigazoló szándék volt jellemző. Hosszabb időre távol maradt a képviselőházi ülésektől, és másfél évig fel sem szólalt azokon. Utolsó, 1873. januári beszédeiben, naplójában és az év végén megjelent Közügyeinkről című könyvében viszont sorra igyekszik cáfolni az ellene felhozott vádakat és kifejteni azon elveket, amelyek gyakorlati megvalósítására korábban képtelennek bizonyult.24 Politikai passzivitásából lényegében 1873 őszén, a pénzügyi válság hatására mozdult ki először, de különösen 1874-1875 fordulóján vált aktívvá és kapcsolódott be a fúziót megelőző tárgyalásokba. Ebben az időszakban írásaiban az elégtétel utáni vágy szólal meg, politikai cselekedetei viszont határozatlanságot árultak el. Leveleiben, ha nem is gyakran, de találunk utalásokat, amelyek azt sejtetik, bízott politikai és erkölcsi rehabilitációjában. Eleinte ezt a kedvező belpolitikai szituációtól és részben híveitől várta: „Én csak azon elégtétel után vágyódom, hogy reám [azaz velem - C. A.] számoljanak, a többivel nem gondolok, hatalom után éppen nem vágyódom.”25 Persze azért ez utóbbit sem szabad kizárni. Lónyay a háttér- és személyi politizálás mestere volt. Kiterjedt levelezése, kapcsolatrendszere és számos rokona segítségével újságírókat mozgatott, lapot pénzelt, támogatta a nevében fellépő ún. vacsorapártot (1874 közepén a csoport a Deák-párt ötödét tette ki), rokonainak járt ki állásokat, sőt személyesen is részt vett titkos politikai tárgyalásokban. Nyílt politikai fellépésre (pl. pártalapításra) azonban nem vállalkozott, távol állt tőle az ilyesfajta szerep (nem engedte ezt reformkori szocializációja és talán félelme egy újabb politikai kudarctól). Ez azonban ellenfeleit újabb támadásokra ösztönözte, az érte harcolókat viszont elbizonytalanította.26 23 Ugrón Gábor Bartha Miklóshoz OSZK Kt. Levelestár 1872. nov. 19. (Kiemelés az eredetiben.) 24 Komis Gyula könyvében így fogalmaz Lónyay személyiségével kapcsolatban: „Lónyay Menyhért miniszterelnökre sohasem bizonyították rá, hogy hivatali állását vagyonszerzésre használta fel, de a vád nyilai mégis bennmaradtak politikai jellemében: azontúl elvesztette politikai ütőerejét.” Komis Gy. 1933. l.k. 191. 23 Lónyay Menyhért Lónyay Alberthez MOL. P-470. 1. tétel 1. csomó 1875. febr. 3. 26 Az 1873-1875 közötti Lónyayt is érintő politikai események elemzésére itt nincs módom, erről részletesen: Cieger A. 1999.
