Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Személyes történelem és csoportmentalitás - Czieger András: A bukott politikus
A bukott politikus 77 Lónyayanak minden próbálkozása ellenére sem sikerül kitörnie politikai kegyvesztettségé bői. Mindig az események közelében van, de sosem ő irányít, a végső politikai tárgyalásokon pedig rendre elvetik a nevét: így volt ez a Bittó- kormány és a fúziós Wenckheim-kormány alakulásakor is.27 Lónyay végül már csak az uralkodóban bízott, tőle várta személyes becsületének, tekintélyének helyreállítását. Egyedüli vágya az volt, hogy a király még egyszer fogadja és kikérje véleményét a politikai helyzetről: „Egyre megvallom vágyódom, és ez az, hogy a Felség hivasson, ez által bizalmát nyilvánítsa, s nekem lenne alkalmam vele a helyzetről szóllani”, valamint „...csak egy dolgot szeretnék megvallom elérni, s ez az egy, hogy a Felség hivasson. Ez lenne az elégtételem, melyre vágyódom”.28 Lónyaynak ez a vágya sem teljesült, sőt tudjuk, hogy az uralkodó kifejezetten haragudott rá. Az 1875-ös fúzió kapcsán ismét csalódnia kellett, nem sikerült visszatérnie a politikai hatalomba, sőt az uralkodó bizalmát sem sikerült helyreállítania (pl. bukása után már semmilyen kitüntetésben nem részesült). A nyilvánosság előtt igyekezett higgadt maradni, üdvözölte a pártok egyesülését, ám naplója mély keserűségéről árulkodik: „Jegyzeteim rég elhagytam, mert mélyen megundorított a politika, elkedvetlenített az emberek magaviseleté. Hálátlan lennék, ha ezt általában mondanám az emberekről, maradtak barátaim a visszavonultságomban is, kik annál jobban ragaszkodnak hozzám, mentői nagyobb méltatlansággal viseltettek irányomban különösen azok: kiket leköteleztem, ennélfogva kiknek hálával kellett volna irányomba viseltetni.”29 Lónyay nem volt hajlandó belépni az új kormánypártba, függetlenként politizált tovább. Itt kell megemlítenem, hogy talán átmeneti kimerültsége, rossz lelkiállapota miatt Lónyay 1875. márciusi leveleit (tehát közvetlenül a fúzió után) rendszerint hibás dátummal látta el (hónap és nap), kiderül ez a levelek tartalmából, illetve abból, hogy néhányat valaki (pl. a címzett: Lónyay Albert) átjavított. Csalódását mutatja az is, hogy hosszú idő után most először nem indult a választásokon: „Nincsen hozzá kedvem, mit csináljak én a pártok mostani helyzetében az alsóházban? Mameluk nem lehetek, Sennyeyánus még kevésbé.”30 Ezzel lezárul politikai pályájának egy meghatározó korszaka. 27 Ghyczy Kálmán visszaemlékezéseiből: „Lónyay és Somssich lehetetlenségében mind a ketten egyetértettünk” - jegyzi meg Szlávyval folytatott kormányalakító megbeszélése végén. A királyi audiencián 1874 márciusában Lónyay neve pedig már fel sem merült. Erről: Kozári M. 1996. 108. Pauler Gyula naplójában pedig ez áll: „Bittó előadja a bécsi dolgokat: Tisza közjogi tekintetben kielégítő választ adott; O Felsége Sennyey és Lónyayra haragszik, mert ők okozták a confusiót.” Pauler Tivadar: Napi jegyzetek II. köt. OSZK Kt. Quart. Hung. 2611. 1875. febr. 18. 28 Lónyay Menyhért Lónyay Alberthez MOL. P-470. 1. tétel 1. csomó 1875. febr. 10. és 13. 29 Lónyay Menyhért feljegyzései MTAK Kt. Ms 5306/7. 1875. febr. 15. 30 Lónyay Menyhért Lónyay Alberthez MOL. P-470. 1. tétel 1. csomó 1875. jún. 30.
